Első istentisztelet.
Első istentisztelet.
Az így birtokba vett házban a legelső istentiszteleti összejövetel 1811. február 17-én volt. Csak egyet fájlaltak, hogy a sváb-olaszi lelkész, Belánszky József, épp ez időben halt meg. Hosszas utánjárás után végre a sváb-olasziak meghívását Bartsch András nagykárolyi lelkész elfogadja s így a n.-váradi egyház is rendszeres lelkigondozás alá kerül. A legelső rendszeres istentiszteletet 1811. május 31-én tartották, Bartsch András sváb-olaszi lelkészszel.
Azonban nagy veszedelem fenyegette ismét a hívek minden eddigi hitbeli fáradozását. A káptalan ugyanis még márczius 23-án fölterjesztést intézett a királyhoz, hogy rezervált jogánál fogva semmisítse meg az ev. hívek házvételi szerződését helybenhagyó vármegyei határozatot, mivel földesúri jogain ezáltal sérelem esett. S a kanczellária április 22-én csakugyan le is küldi megsemmisítő határozatát, mely július 1-ső napjaiban közöltetik Fidy Istvánnal. Fidy nem retten vissza. Nagy tudással, körültekintéssel szerkeszti meg latin nyelven észrevételeit a káptalan fölterjesztésére s július 9-én benyújtja ezt a vármegyéhez, 14-én pedig ő felségéhez ír fel német nyelven. Fidy nagy tapintatáról tesz tanúságot, hogy az utóbbi felfolyamodást Wechter szuperintendens és egyházi tanácsosnak küldi, hogy ő, vagy benedekfalvi Kiszely Pál vagy Rozinay György udvari agensek által juttassa a király kezéhez. Hogy pedig az egyház e felfolyamodása kedvezően intéztetett el, abból következtethetjük, mert ezután a káptalan nem zaklatta többé a híveket.
Fidynek legelső gondja volt, hogy rendes imaházat építhessen. Adakozásra szólítja fel az egyháztagokat, minek szép eredménye lehetett, mert már 1811. julius 29-én letétetheti a még most is fennálló imaház alapkövét.
Második főgondja az egyház anyásítása, lelkészszel való ellátása volt. Megkeresi ez okból az esperességet, 1812. május 12-én pedig a vármegyét, hogy vizsgálnák meg az egyházi állapotot, képes-e egy lelkészt tisztességesen eltartani. Az esperesség május 26-án megjelenik Nagyváradon Nagy Sámuel nyiregyházai lelkész, Szirmay Ádám felügyelő és Kovács András kiküldött személyében s megengedi az anyásítást. A vármegye pedig megengedi az önálló lelkészséget 1812.augusztus 6-án kelt végzésével.
Az első lelkész a kassai születésü, akkor Tordán (Erdély) lelkészkedő Greskovits József, ki 1813. június 13-án tartotta beköszöntő beszédjét.
439Greskovits első gondját egy kántor-tanítói állás szervezése képezte. Beiktatása után való napon, június 14-én tartott egyházgyűlésből kifolyólag ez állásra a városban nevelősködő Palánszky György hivatott meg s így ő lett az egyház legelső rendes tanítója, viselvén e tisztet 1813–1827-ig.
Mint nevezetesebb mozzanatot meg kell említeni Greskovits idejéből, hogy 1822. június 13–14-én tartatott meg az első esperességi gyűlés az egyházban; 1824. május 28–29. napjain pedig canonica visitatiót tartott Jozeffy Pál, a Tisza-kerületnek akkori szuperintendense.
Greskovits 1826. február 3-án bekövetkezett haláláig buzgólkodott az egyház megerősítésén, de a mit elért, az utána következő Lányi Sámuel (1826. szeptember 10–1836 október 10-ig.) s ennek utódja, dr. Glatz Sámuel (1837. január 21–1860 február 4-ig) alatt majd minden koczkára tétetett. E 34 év az egyházhívek s a lelkész közötti viszálkodások hosszú ideje. Lányit állásából az esperességi vizsgáló-bizottság elmozdítja, Glatznak pedig le kellett köszönnie. Hozzájárult mind e bajokhoz még az is, hogy Polánszky György utódai alig voltak méltók ez állásra. A gondviselés azonban az egyház körébe vezette Békés-Csabáról Rimler Károly algimnáziumi tanár, magyar hitszónokot 1861. május 1-én. 1863. június 14-én megülték anya-egyházuk fennállásának 50 éves jubileumát. Rimler egy csapásra visszaszerezte az egyház tekintélyét. Az egyház pásztori vezetése mellett főgondja az volt, hogy anyagi jólétet s ez által a vezetőknek gond nélküli megélhetést biztosítson. Kérvényeket meneszt minden irányban, kimegy maga is Németországba gyűjteni (1865. és 68-ban), a tehetősebb híveket buzdítja az adakozásra, s hogy végrendeletükben emlékezzenek meg egyházukról. (Nagyobb hagyományok: Gróf Blankenstein István és neje, Fidy Imre, Fábián Lajos, özv. Lindtner Edéné hagyományai.) Tervezgeti egy megfelelő templom építését is, az immár 6–700-ra felszaporodott hívek számára. A hívek hálája bocsátja őt 1898. július 1-én, 37 évi lelkészkedése után nyugalomba, 1900. január 15-én pedig osztatlan szeretete kíséri sírjába. Utódja 1896. július 1-től, mellette mint helyettes, 1898. július 1-től pedig rendes lelkésznek megválasztott Materny Imre s.-a.-ujhelyi misszió-lelkész lett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
