Ez 10

Full text search

Ez 10
Ez 10.1
Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.
Ez 10.2
Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: „Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!” S a szemem láttára odament.
Ez 10.3
A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Ez 10.4
Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával.
Ez 10.5
A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
Ez 10.6
Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!” Erre az odament és megállt a kerék mellett.
Ez 10.7
A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.
Ez 10.8
Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.
Ez 10.9
Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.
Ez 10.10
Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.
Ez 10.11
Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben.
Ez 10.12
Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.
Ez 10.13
Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: „galgal”.
Ez 10.14
Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
Ez 10.15
A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.
Ez 10.16
Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük.
Ez 10.17
Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
Ez 10.18
Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.
Ez 10.19
A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
Ez 10.20
Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.
Ez 10.21
Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.
Ez 10.22
Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT