Dán 13
Dán 13
Dán 13.1
Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve.
Dán 13.2
Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt,
Dán 13.3
mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.
Dán 13.4
Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Dán 13.5
Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.
Dán 13.6
Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt.
Dán 13.7
Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.
Dán 13.8
A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy.
Dán 13.9
Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.
Dán 13.10
Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak.
Dán 13.11
Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele.
Dán 13.12
Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.
Dán 13.13
Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: „Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!” Elindultak és el is váltak egymástól,
Dán 13.14
de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják.
Dán 13.15
Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt.
Dán 13.16
Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték.
Dán 13.17
A lányoknak meghagyta: „Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.”
Dán 13.18
Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek.
Dán 13.19
Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá.
Dán 13.20
Mindjárt azzal kezdték: „Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk!
Dán 13.21
Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat.”
Dán 13.22
Zsuzsanna felsóhajtott: „Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket.
Dán 13.23
De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.”
Dán 13.24
Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene.
Dán 13.25
Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta.
Dán 13.26
Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal.
Dán 13.27
A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.
Dán 13.28
Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják.
Dán 13.29
A nép előtt kiadták a parancsot: „Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!” El is mentek érte.
Dán 13.30
Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.
Dán 13.31
Zsuzsanna feltűnően szép volt és nagyon csinos.
Dán 13.32
Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegők felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak.
Dán 13.33
Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki.
Dán 13.34
A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették,
Dán 13.35
ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban.
Dán 13.36
A vének előadták a vádat: „Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat.
Dán 13.37
Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele.
Dán 13.38
Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk.
Dán 13.39
Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült.
Dán 13.40
Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú?
Dán 13.41
De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi.” A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték.
Dán 13.42
Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna.
Dán 13.43
Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak.”
Dán 13.44
Az Úr meghallgatta könyörgését.
Dán 13.45
Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket,
Dán 13.46
úgyhogy hangosan felkiáltott: „Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!”
Dán 13.47
Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: „Miféle szavak azok, amiket mondtál?”
Dán 13.48
Megállt középen és így válaszolt: „Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát.
Dán 13.49
Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!”
Dán 13.50
Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: „Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát.”
Dán 13.51
Dániel ezt válaszolta: „Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!”
Dán 13.52
Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: „Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid,
Dán 13.53
amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg.
Dán 13.54
Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?” Azt felelte: „Mézgafa alatt.”
Dán 13.55
Dániel erre így válaszolt: „Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa.”
Dán 13.56
Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette.
Dán 13.57
Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.
Dán 13.58
Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?” Azt felelte: „Tölgyfa alatt.”
Dán 13.59
Dániel erre így válaszolt: „Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket.”
Dán 13.60
Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Dán 13.61
Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek.
Dán 13.62
Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.
Dán 13.63
Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.
Dán 13.64
Dániel ettől a naptól fogva nagy embernek számított a nép előtt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
