Dán 14
Dán 14
Dán 14.1
Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.
Dán 14.2
Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része.
Dán 14.3
A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá.
Dán 14.4
A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta.
Dán 14.5
A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.”
Dán 14.6
A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?”
Dán 14.7
Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.”
Dán 14.8
A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.”
Dán 14.9
Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!”
Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Dán 14.10
A király Dániellel együtt elment Bél templomába.
Dán 14.11
Bél papjai azt ajánlották: „Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel.
Dán 14.12
S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk.”
Dán 14.13
Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket.
Dán 14.14
Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak.
Dán 14.15
A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.
Dán 14.16
Már kora reggel odament a király Dániellel együtt.
Dán 14.17
A király föltette a kérdést: „Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?” Azt felelte: „Sértetlenek, király.”
Dán 14.18
Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: „Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!”
Dán 14.19
De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: „Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!”
Dán 14.20
A király azt válaszolta: „Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.”
Dán 14.21
A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak.
Dán 14.22
A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.
Dán 14.23
Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek.
Dán 14.24
A király azt mondta Dánielnek: „Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!”
Dán 14.25
Dániel azt felelte: „Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten.
Dán 14.26
Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!” A király azt válaszolta: „Megadom.”
Dán 14.27
Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: „Nézzétek, mit imádtatok!”
Dán 14.28
Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: „A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta.”
Dán 14.29
Elmentek a királyhoz és követelték: „Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt.”
Dán 14.30
A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt.
Dán 14.31
Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt.
Dán 14.32
A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt.
Dán 14.33
Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak.
Dán 14.34
Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: „Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!”
Dán 14.35
Habakuk azt felelte: „Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs.”
Dán 14.36
Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé.
Dán 14.37
Habakuk lekiáltott: „Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked.”
Dán 14.38
Dániel erre felfohászkodott: „Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek.”
Dán 14.39
Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére.
Dán 14.40
A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt.
Dán 14.41
Hangosan felkiáltott: „Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!”
Dán 14.42
Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
