A FŐVÁROS ELLEN INTÉZETT HADÁSZATI LÉGITÁMADÁSOK POLGÁRI VESZTESÉGADATAIRÓL 1944. április–november (DR. PAPP JÁNOS)
294A FŐVÁROS ELLEN INTÉZETT HADÁSZATI LÉGITÁMADÁSOK POLGÁRI VESZTESÉGADATAIRÓL
1944. április–november
(DR. PAPP JÁNOS)
(Megjelent a Hadtörténeti Közlemények 1991/2. sz.-ban)
1944. április–november
(DR. PAPP JÁNOS)
(Megjelent a Hadtörténeti Közlemények 1991/2. sz.-ban)
A magyar hadtörténetben a mindmáig fennálló, sok bizonytalanságot tartalmazó „fehér foltok” egyikét a katonai és polgári emberveszteség nagyságának számszerű megítélése képezi.
A hivatalos jelentések, listák, statisztikai kimutatások megannyi adata csak részét, részletét képezi a tényleges veszteségnek, hiszen a rendkívüli körülmények (harcok, visszavonulás, légitámadások stb.) miatt sokan nem szerepelnek ezekben az összeállításokban.
Természetes tehát, hogy közel fél évszázaddal a háború után is eltérő (becslésen alapuló) számadatok kerülnek publikálásra.1 Az alábbiakban – a fővárosi halotti anyakönyvek alapján – kísérletet teszünk a nagybudapesti polgári veszteségadatok egyfajta összesítésére, az eddig publikált számokkal történő összevetésére.2
1 Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt? (Adatok a magyar apokalipszishez). Alföld, 1984/9. 33–52. old. – Könyvalakban is: Püski–Corvin, New York, 1987.; Stark Tamás: Meghalt, eltűnt, fogságba esett (Magyarország második világháborús katonai és polgári embervesztesége). Történelmi Szemle, 1985/1. 80–95. old. – Önálló kiadványként is: Társadalom- és Művelődéstörténeti tanulmányok. 3. MTA Történettudományi Intézet, Bp., 1989.
2 Vizsgálatunkat Budapest 14 kerületének, a peremvárosoknak, valamint a közigazgatásilag ugyan nem a fővároshoz tartozó, azonban a háborús körülmények miatt mégis ide sorolható néhány környező község halotti anyakönyveire terjesztettük ki. (A Budapest Főváros Levéltárában, illetőleg a Pest Megyei Levéltár váci osztályán elhelyezett anyakönyvi másodpéldányokat használtunk.)
Kiindulási alapként annak az összesítésnek a számadatát tekintettük, amelyet – nem sokkal a második világháborút követően – Snyder Árpád tett közzé.3 E szerint: Bombázások nyomán meghaltak Budapesten 6500-an. Mivel újabb adatközlés a későbbiekben sem jelent meg, így – egészen az utóbbi évekig – ez a halálozási szám szerepelt a különböző publikációkban. Az újabb kutatások nyomán egyre több az arra utaló momentum, hogy ez a számadat aligha fogadható el. Már Für Lajos is céloz erre: ezek a számok meglehetősen hiányos adatokon, becsléseken nyugszanak.4
3 Magyar Statisztikai Szemle, 1946/1–6. sz.
4 Für Lajos: I. m. 35. old.
Stark Tamás ennél tovább megy, amikor kijelenti: A bombázások következtében meghalt budapestiek pontos száma ismeretlen. Egyedül Snyder Árpád kísérli meg a veszteségek számbavételét. Ő, mint említettük, Budapest 1943. és 1944. évi halálozási adatainak összehasonlításából 6500 halálos áldozatra következtetett. Snyder azonban nem vette figyelembe, hogy 1944-ben nemcsak a légitámadások, hanem a budapesti illetőségű katonák halála, valamint a nyilasok széles körű embervadászatai folytán is nőtt a halandóság.5
5 Stark Tamás: I. m. 93. old.
Mivel magunk is úgy véltük, hogy Snyder Árpád becslésen alapuló számadata felülvizsgálatra szorul, a halotti anyakönyvek adatainak összesítésével próbálkoztunk. (Kétségtelen, hogy a háborús körülmények miatt ezekben sem szerepel minden áldozat adata, mégis, úgy gondoltuk, a leginkább megbízható számokkal, a valóságos emberveszteséget legjobban megközelítő adatokkal ezek az okmányok szolgálnak.) Összesítő táblázatunkban az 1944-es közigazgatási beosztás szerinti fővárosi kerületek, a Nagy-Budapesthez tartozó peremvárosok, illetőleg községek, valamint néhány, a veszteség szempontjából ide sorolható főváros környéki, Pest megyei helység halálozási számai szerepelnek. Az adatokat az 1944. április–október közötti időszak 21 hadászati támadási időpontja, valamint a május, augusztus és november havi összesítés köré rendeztük.
A táblázat adatai alapján következtethetünk az egyes hadászati támadások célirányosságára, intenzitására és területhatárára. Kirajzolódik előttünk, hogy a főváros elleni nagykötelékes támadások célpontjául az első időben főként a hadiipari üzemek és az olajfinomítók szolgáltak, míg a későbbiekben ezek a területek a vasúti csomópontokkal és a pályaudvarokkal bővültek.
Az intenzitás terén – legalábbis a polgári lakosság esetében kimutatható emberveszteség nagysága alapján – az április 3-i, valamint a július 2-i volt a legsúlyosabb, ezeket pedig a június 27-i és 14-i követte.
A területi elosztást vizsgálva láthatjuk, hogy az áldozatok száma Pestszenterzsébeten, Csepelen, valamint a IX. és a XIV. kerületben volt a legmagasabb.
Az összesített számadatokból megállapítható, hogy jogos az eddig megjelent – bár csak becslésen alapuló – hat és félezres emberveszteséggel kapcsolatos kételkedés. Figyelembe véve a hiteles anyakönyvi bejegyzések számát, hozzászámítva az 1944. decemberi és az 1945. januári harcászati jellegű támadások során életüket vesztetteket, illetőleg a háborús körülmények, valamint eltűnés miatt bejelentésre nem kerültek legfeljebb 1–2%-os többletét a polgári áldozatok száma a jelzett veszteségadatnak csupán mintegy fele, hozzávetőleg 3000 fő lehetett.
295Kimutatás az összesített adatokról budapesti halotti anyakönyvek alapján
296(Mivel ez az első kerületenkénti halálozási adatokat feltüntető forrás, fontosnak tartottuk, hogy teljes terjedelmében közreadjuk. Megjegyezzük, hogy a magyar és német katonai veszteségeket nem tartalmazza, sőt az internáltak, vagy foglyok közül elhunytakat sem. A számok kizárólag a helyi illetőségű lakosságra vonatkoznak. Példa erre az 1944. IV. 3. és 3–4-e adata. A lista 1034 halottat ad meg, viszont dr. Jaross Andor belügyminiszter részére készített és fennmaradt jelentés 1073 halottat és 526 sebesültet tartalmaz. A különbség 39 halott, ami valószínű a katonai veszteség, és a sebesültek 10%-át utólag meghaltnak tekintették.
A táblázat 1944. IV. 13-ára Szigetszentmiklóson 168 főt, Tökölre 12 főt ad meg, a gyári jelentés viszont 185 fő halottat. 15 eltűntet és 202 sebesültet sorol fel. A 20 halott eltérés abból adódik, hogy őket nem itt, hanem a lakóhelyükön anyakönyvezték.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
