III.
III.
Az 1835. márczius 14-dikén tartott kerületi ülésben fölolvastatott a válaszfölirat javaslata Ferdinandnak kormányra léptét tudató leiratára. A javaslatnak egyik pontja a RR. fájdalmának adván kifejezést I. Ferencz elhunyta fölött, megemlíti, hogy a boldogult mint szerzette és tartotta fön a békét haláláig. «Szivök fájdalmát a RR. is, valamint ő felsége sokkal mélyebben érzik, mintsem szavakkal kifejezni tudnák», s a javaslat utána teszi, hogy «43 éves uralkodásának történeteire a RR. ki nem ereszkednek, melyek különben is az idők évkönyvei tulajdonává váltak».
Deák Ferencz: Úgy vélekedik, hogy egyrészről fájdalmunkat szavakkal ki nem fejezhetőnek vallani, másrészről a lefolyt időszak viszontagságaira, az elhunyt felség pacificatori érdemeire hosszasan kiereszkedni, s még a 43 esztendős kormány történetit is említésbe hozni, s a historiára is hivatkozni, – a mi magában különben is kétértelmű dicséret – sem az előrebocsátott vallomással nem egyezik, sem a fájdalom mélységével össze nem fér, régi mondás lévén az, hogy curae leves loquuntur, ingentes silent.
