Verseghy Ferenc: 62. Psichéhez.
62. Psichéhez.
Tsalfa Psiche! mit mosolygasz
Vagy talán, ha rám katsongasz,
Nem tudod, hogy kegytelenség
mellynek lángját hűtelenség
| lopva rám, ha nem szeretsz? |
| annyit tesz, hogy megnevetsz? |
| eggy olly szívvel játszani, |
| el nem tudgya oltani? |
Én tenéked örvendezve
's ekkoráig tsüggedezve
Kész is voltam kézfogással
's lábaidhoz háladással
| áldoztam szerelmemet, |
| kértem furtsa szívedet. |
| megszentelni vágyamat, |
| tenni tellyes voltomat. |
És te gúnyolásnak vetted
's ok gyanánt tsak azt vetetted,
Így futékony kedveidnek
's nyája köztt sok híveidnek
| a' szokatlan esdeklést, |
| hogy nem szenvedsz rabkötést. |
| tág mezőket kémezel, |
| lepkeszárnyon repdesel. |
Ámde Ámor megboszullya
majd ha véletlen feldullya
hogy megunván a' sokaknak
férjhez esküdtt asszonyoknak
| még idővel vétkedet, |
| jobb nyilával mellyedet, |
| állhatatlan lángjait, |
| járni kezdgyed útait. |
Kéred akkor kedvesidtül
kik ajánlott kezeidtül
Végre eggy erőtlen vénnek
's láng helyett a' sinylő szénnek
| önkényt majd a' rabkötést, |
| megvonnyák a' frígyütést. |
| hültt ölébe ütközöl, |
| hamva mellett fűtözöl. |
(A 90-es évek első feléből.)
