Kazinczy Ferenc: VAJDA-HUNYAD.
VAJDA-HUNYAD.
Szirt! rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
«Nincsenek!» így dörmög falaidnak kriptai csende.
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Capistrán;
Szól a tárogató, s a síp, a trombita, s a hős
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,
Szirt, mi vagy, és mi valál egykor! megborzadok. A hű
| Nagy mint ő, nagy mint társai, mint maga nagy! |
| Hol van az egykori fény? hol van az egykori zaj? |
| Nincsenek? ah... De mi ez? látom-e nyílni kapud? |
| Íme indúl s vezeti győzödelemre hadát. |
| Néma haragjában most maga léptet elő. |
| S atyjának veszi és osztja parancsolatit... |
| Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból. |
