Kazinczy Ferenc: GRÓF DESSEWFFY JÓZSEFNEK,
GRÓF DESSEWFFY JÓZSEFNEK,
1801. Sáros, 1805. és 1807. Zemplény, 1811. és 1825. Szabolcs
vármegyék dietai követjökhez.
vármegyék dietai követjökhez.
1812. Febr. 13.
Horvát, a ki neked levelem bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e nélkűl hozzád nem juthat, hanem hogy
Mind neki kedves az én karomon fellépni teelődbe,
Mind nekem az, titeket, szeretett nagyok, összecsatolni,
S e munkát másnak s a történetnek irígylem.
Horvát, a ki neked levelem bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e nélkűl hozzád nem juthat, hanem hogy
Mind neki kedves az én karomon fellépni teelődbe,
Mind nekem az, titeket, szeretett nagyok, összecsatolni,
S e munkát másnak s a történetnek irígylem.
Néked, néki, nekem azon oltár lángja lobog fényt
Pályánk szép koszorúja felé; de különbözik útunk,
És az határ, mellyen túl lépni nem enged Apollon.
Én hátúl maradék: te korán legelőre haladtál.
Lustrumaid közzűl ma telik még nyolczadik; és ím
Már negyed ízben űlsz, nagy képviselője Szabolcsnak,
A haza öregjei közt, tisztelve, csudálva, szeretve,
Mint nem senki. S az én nevem itten az országló nép
Gyűlésében zenge ajakidról! a te ajakidról! -
Oh nem várt ragyogás! oh kedves zengzet! Ez egy fény,
És egyedűl ez az, a mellyért ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna; kevély lelkem pulya díszre nem áhít.
Ám ha szeretsz, s ha barátodnak kérelmire hajlasz,
Nyelvünk Varroját te se késs kebeledbe fogadni,
S hogy lelkes, hogy erős, hogy nyájas társat ölelsz, hidd.
Pályánk szép koszorúja felé; de különbözik útunk,
És az határ, mellyen túl lépni nem enged Apollon.
Én hátúl maradék: te korán legelőre haladtál.
Lustrumaid közzűl ma telik még nyolczadik; és ím
Már negyed ízben űlsz, nagy képviselője Szabolcsnak,
A haza öregjei közt, tisztelve, csudálva, szeretve,
Mint nem senki. S az én nevem itten az országló nép
Gyűlésében zenge ajakidról! a te ajakidról! -
Oh nem várt ragyogás! oh kedves zengzet! Ez egy fény,
És egyedűl ez az, a mellyért ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna; kevély lelkem pulya díszre nem áhít.
Ám ha szeretsz, s ha barátodnak kérelmire hajlasz,
Nyelvünk Varroját te se késs kebeledbe fogadni,
S hogy lelkes, hogy erős, hogy nyájas társat ölelsz, hidd.
