Kazinczy Ferenc: MARGIT SZIGETÉN.
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;
Mernéd a felvirúltat most illetni?
Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.
Nem lelt-e Ámor érző szíveket,
Kik készek voltak Nínonért gerjedni?
Alélve dől el bátyja hív karjában,
S a szép melly lélegzést alig veszen,
Engem keres fel; Nínonná leszen,
S e hév, e szent csók istenné teszen.