Kazinczy Ferenc: A KÖTÉS NAPJA.
A KÖTÉS NAPJA.
Mely boldog óra tűnt fel életemnek,
Midőn a két szép testvér karjain,
Szökdelve jártam a rom halmain,
S hol a pataknál lengenyék teremnek.
Midőn a két szép testvér karjain,
Szökdelve jártam a rom halmain,
S hol a pataknál lengenyék teremnek.
Itt lábainál imádott kedvesemnek
Elnyúltam a part bársony hantjain;
Dallott, s elfogva alakján s hangjain
Megnyilt az ég szememnek és fülemnek.
Elnyúltam a part bársony hantjain;
Dallott, s elfogva alakján s hangjain
Megnyilt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások, mint e bájos ének,
Mint e hajlékony, rezgő lágy beszéd.
Mennyeibb hangzások, mint e bájos ének,
Mint e hajlékony, rezgő lágy beszéd.
De bájosb, édesb volt, melylyel pirulva,
A hold szelíd fényében, s rám simúlva,
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
A hold szelíd fényében, s rám simúlva,
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!
