Dayka Gábor: A Virtus betse
A Virtus betse
1791
Vóltak szerentsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s tele
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmok lengedezései
El-fogtak hajdan, s nem magyarázható
Örömbe süllyedt szívem, el-oszlaták
Tí bóldog órák! - hasztalan esdeklem
Utánnok; a bús víz-özön évei
O Virtus! a Te nyomdokidon lehet
Tsak jutni bóldogságra; Te nem-kevertt
Öröm követte nyomdokimat, s tele
| Nagy érezéssel fogtam-által |
| Gondolatimmal egész világot. |
A lágy fuvalmok lengedezései
| Éjféli tsendben, a susogló |
| Ágak, az illatos hant virági: |
Örömbe süllyedt szívem, el-oszlaták
| Keservimet, ki-sírtam a bút |
| Édes özönbe merűlt szemekkel - |
Utánnok; a bús víz-özön évei
| Köztt semmiségbe tértt időknek |
| Fejthetetlen zavarába dőltek - |
Tsak jutni bóldogságra; Te nem-kevertt
| Vígságra hívtad tisztelődet, |
| S nem-keresett örömekre vontad. |
