Dayka Gábor: Győzedelem-jövendőlés
Amerre Phoebus kergeti fellegét
A kormos Éjnek, s a homályos |
Főldre lövelli sebess világát: |
Szélvészt akarván hajtani, zárjait
Meg-nyítja tömlöttzének, és a |
Déli Szelet szabadon botsátja. |
Dárdát szorított jobbja, s arany pais
Terhelte balját, s élet-oltó |
Szikra szökött haragos szeméből, |
Húzd vissza dárdád! a hadak Istene,
Ámbár hatalmas fegyverére, |
Színed előtt el-ijedne Márs is: |
Fakadni szívem - szívemet el-lepé
A félelem - s az Isten-asszony |
Ezt felelé panaszomra: Látod |
Fel-vonja íját, s ellenem el-lövi,
De szent Atyámnak homlokára |
Esküszöm, hogy kezemet meg-érzi. |
S röpűle -nyomban rettenetes tsapás
Követte, melly a hóldi félbe |
Sárga halál-ijedelmet önte - |
Vezérli, s eggyütt száll-viadalra-ki
Erőss Leányja Júpiternek, |
Annyi lehet, valamint az hangya: |
S kezedben a szép győzedelem Magyar!
Az vítta -Trója várasát-meg, |
Aki feléhez hajólt, Minerva. |