Csokonai Vitéz Mihály: A tél
A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; |
A folyóvizeket megkötik hideggel, |
Az öreg tél fején villogó puderek. |
Csörög a jég miatt minden szőri-szála. |
Decembert hordoz már magán minden ember. |
Bezzeg becsbe is van a bunda s a kucsma. |
Gatyájú legénynek borzad minden szőre. |
A sűrű erdőbe mennek prédálóba. |
Alusznak az ősszel készített alomba. |
Csak veréb, csak varjú maradt idehaza. |
S a disznótorokba örömnótát károg. |
Mihelyt a tél borzas csillaga feltetszik: |
Levegő egével a béfűtött szoba. - |
Lett az elzsibbadt szív megvígasztalója. |
Ugrál az új havon, nem találja helyét. |
Ugrós kozák táncra billegteti farát. |
Markába pecsenye, kulacs az oldalán. |
Kurjongat s a búnak jó'tszakát izenget. |
Amilyent nem igen tennének románba. |
Sok dáma, ki három férjet is kívánna. - |
Amelyet únalom követ és fáradság? |
A test még egy másik múlatást kívánna; |
Amelybe addig volt, míg még nem múlatott. |
Bennetek mely kevés örömöt találok! |
Újúlást, amelyek ezekből születnek, |
Komor álmatlanság, harmadnapi mámor? |
Melyet oda tánc, bor s nem barátság vezet? |
Az nem barát, hanem csak pajtás s cimbora. |
Ha előbb a táncba elvész frisseségünk? |
Fekszünk krápulába virradtától fogva? |
Ha mind dosztig esszük a bálba, ami jó? |
Gyomrunknak új erőt ád a korhel-leves; |
Lehet másnap estig aludni. - Sajnálom! - |
Evésbe, ivásba, táncba, ugrálásba: |
Van dáma beszélni, van játszani kártya. |
Egymásnak kőltséget s lármát szereztenek? |
Mit ér a báldáma? másé a feleség. |
A dámázók között s a kártyázók között: |
Hiszen nem is pikket adott az ebatta! - |
Lármáról szitokra s végre gyíklesőre. - |
Mert a nagyvilágnak orrát felborsoljuk. |
Szentségtörő múzsám excommunicálja. |
S kiveti a kaput zsebjéből könyvemet. |
A toalettjéről leszórja ezeket. |
Hogy e tekintetes lármát nem dicsérem. |
Akik nem hajtottak még térdet a Bálnak. - |
Két barátom van itt, vélek beszélgetek, |
Jobb szeretek, mint ott sok pajzány stuccerrel. |