Csokonai Vitéz Mihály: A nyár
Magossan tűndöklik a hideg klímákon. |
Mert súgárit a nap rá közelről hányja. |
Tüzes csillagával minden határt éget: |
Magát a ráfordúlt égen kimutatja, |
A kies ligetek, mezők elfonnyadnak. |
A rétek haldokló virágit lenyomja. |
Melyeket belől egy száraz hektika bánt. |
Hogy könyörűljön már beteg seregén ez. |
Az újító essőt nyílt szájjal áhítják. |
De széllel, dörgéssel, villámmal s mennykővel. |
Elsodorja a szép vetést és plántákat. |
A virágok nemző részit lecsapdossa. |
A langozó mennykő mindenfelé ront, tör. |
Mind pocsékká tészi a szántófőldeket. |
A haragos egek ismét kiderűlnek. |
A megszűrt áerben vidáman tűndököl. |
Apró képecskéit a kristály cseppekben. |
A víg madarakkal az erdők hangoznak. - |
Akit az izzadság és por bésározott. |
Be édes örömmel kezdi most munkáját. |
Melynek megsózója a munka s szorgalom. |
Inaknak szükséges megtágúlást adott! - |
A munkás gyomrába minden vérré leve. |
Lássátok, milyen jó ez a dologtétel. |
Sőt a lágy pihén is sziszegve hevertek. |
Éjtszakát csináltok a nap óráiból; |
Vagy egész napestig ájúltan hortyogtok. |
Érzésetek zsibbadt, agyvelőtök kába. |
Herék, kik csak azért éltek, hogy egyetek. |
Hogy hasfájás nem jött reátok azalatt? |
Délbe, estve, mindég jóízűen eszi; |
Mikor fejeteket a sok bor elnyomja. |
Ő egy napi számból új életre talál. |
Néki a munka közt éte, álma édes. |
Szerencsét irígyled, hallgass: Boldogabb vagy! |