MAROKKÓ
MAROKKÓ
Marokkói Királyság
Al-Mamlakah al-Maghrebia (arabul)
Észak-Afrika
Földrajz: Terület: 458730 km2, Magyarországnál majdnem 5-ször nagyobb. Fekvés: É-Afrika Ny-i részén, a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partján. Szomszédai: Algéria (K), Nyugat-Szahara (D). Felszín: Nagy részén az Atlasz-hegység vonulatai és az általuk közrezárt fennsíkok; csak a partvidéken van keskeny síkság. Legmagasabb pont: Toubkal (4165 m). Legjelentősebb folyók: Moulouya, Sebou, Rbia.
Népesség: Lakosság (1988): 23910000. Életkor szerint: 0–14: 41,2%; 15–59: 53,7%; 60–: 5,1%. Népsűrűség: 50/km2. Etnikai csoportok: berber 40%; arab 20%; keverék, francia, spanyol, olasz. Nyelvek: arab (hiv.), berber, francia, spanyol. Vallások: mohamedán (szunnita 98% államvallás), r. kat., zsidó. Városi lakosság: 47%. Főváros: Rabat (1985): 1027000. Városok (1985): Casablanca 2500000; Fés (Fez) 590000; Marrakech 511000.
Államforma: örökletes monarchia. Államfő: II. Hasszán király (1961 óta). Kormányfő: Azzedin Laraki (1986. márc. óta). Nemzeti ünnep: márc. 3., aug. 14.
Gazdaság: Pénznem: marokkói dirham (1991. szept.: 8,82=1 USD). GDP (1991): 26,3 Mrd USD. GDP/fő (1991): 1017 USD. Gazdasági növekedés (1991): 3,3%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 6,4. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 28,3. Adósság/fő (1991): 813 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1988): 5. Fogyasztói árváltozások (1991): 9,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 39%; ipar 17%. Export (1989): 3,3 Mrd USD. Főbb exportcikkek: foszfát, citrusfélék, színesfém, zöldség. Főbb exportpartnerek: Franciao.29%,Spanyolo. 9%, NSZK 8%, Olaszo. 8%. Import (1989): 5,4 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, élelmiszer, fémáru, vegyipari termék, gép, berendezés. Főbb importpartnerek: Franciao. 25%, Szaúd-Arábia 15%, Spanyolo. 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 1893 km; ebből villamosított: 974 km. Kőzúti hálózat (1983): 57592 km; ebből burkolt: 19099 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 554000; egyéb gépjármű: 207000. Főbb kikötők: Tanger, Casablanca, Kenura. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv:19,2; rádió: 5,4; telefon: 68. Napilap (1988): 12/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 62; nők: 65 év. Születés (1989): 35,0‰. Halálozás (1989): 9,0‰. Népességnövekedés (1989): 2,6%. Csecsemőhalandóság (1989): 79,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 918. Egy orvosra jutó lakosok: 4873.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 35%. Iskolakötelezettség: 7–14 éves korig.
Az 1956. márc. 2-án – francia és nemzetközi ellenőrzésű területen – függetlenné váló országban 1961. márc. óta II. Hasszán uralkodik. Az „alkotmányos, demokratikus és társadalmi monarchiában” több merényletet kísérelnek meg a király ellen: 1971-ben és 72-ben is katonai vezetők próbálnak megszabadulni tőle. 1975-ben a király 350000 fős „zöld menetet” indít a korábban fegyveres erővel bekebelezett Ny-Szahara jelképes elfoglalására. A háború az arabközi párbeszédek rendszeres témája, s megosztottságot kelt az Afrikai Egységszervezet ülésein is. Az 1984. szept.-i választásokat újonnan alakult jobbközép pártok nyerik, amelyek a királyt támogatják. 1986. júl.-ban II. Hasszán vendégül látja az izraeli miniszterelnököt, amiért a legtöbb arab ország elítéli. 1987. febr.-ban Hasszán újabb „zöld menetet” hirdet a két É-afrikai spanyol enklávéváros, Ceuta és Melilla elfoglalásáért. A király bejelenti, hogy 1988 végéig készen lesz a hatodik védelmi vonal, amely a mauritániai határszakaszon nyújt majd védelmet a Ny-szaharai Polisario szabadságharcosai ellen. 1987. júl.-ban Marokkó jelentkezik a Közös Piacba. A király 1989. jan.-ban fogadja a Polisario képviselőit, hogy Nyugat-Szahara státusáról tárgyaljanak. Az Öböl-menti 1990-es konfliktusban az ország Szaúd-Arábia mellé áll. Dec.-ben az általános sztrájk folyamán heves összetűzések zajlanak az országban. 1991 tavaszán a király több szociális engedményt jelent be. Az 1992-es Ny-szaharai népszavazást a terület hovatartozásáról Marokkó vezetői úgy igyekeznek befolyásolni, hogy eredménye a Marokkóhoz történő csatlakozás legyen.
