VI. SZÍN.
Csatatér.
Riadó; csatározás, Talbot fiát körülfogják, Talbot megmenti.
TALBOT.
Előre! harczra! Szent György s győzelem!
Megszegte nékem a régens szavát
S frank kard dühének enged minket az.
Hol van fiam? Pihenj, végy új erőt;
Éltét adám s halálból mentem őt.
Előre! harczra! Szent György s győzelem!
Megszegte nékem a régens szavát
S frank kard dühének enged minket az.
Hol van fiam? Pihenj, végy új erőt;
Éltét adám s halálból mentem őt.
)
JÁNOS.
Kétszer atyám! óh kétszer fiad! éltem’,
Melyet először adtál, veszve véltem;
De harczi kardod, a végzet daczára,
Kivívta: messzebb vég napom határa.
Kétszer atyám! óh kétszer fiad! éltem’,
Melyet először adtál, veszve véltem;
De harczi kardod, a végzet daczára,
Kivívta: messzebb vég napom határa.
TALBOT.
Szablyád tüzet vert a dauphin fején!
Föllengő vágyban, óh mint égtem én,
Merész diadalra! Lomha aggkorom’
Harchdüh keríté s uj láng akkoron;
Burgund, Alençon és a fattyu megdült,
S kiragadálak gőgös frank kezekbül.
Bősz Orléanst, ki véredet vevé
S első csatád szüzeségét nyeré,
Őt nem sokára föltaláltam én,
S vagdalkozás közt részem’ kivevém
A fattyu vérből, és csúfjára néki
Szórtam szemébe: „Jer! hadd ontom én ki
E mocskos, aljas, rút forrásu vért.
Nyomoruságost tiszta véremért,
Melyet fiam veszíte általad.”
Ép készülék leütni, ezalatt
Erős segély jött. Szólj, atyádnak üdve!
Hogy vagy, fiam John? nem vagy kimerülve?
És futni innen még most sem akarsz?
Hisz már lovaggá avatott a harcz!
Oh fuss, s boszulj meg, hogyha meghalék!
Egynek segélye nem nagy nyereség.
Mily balgaság az, ha mindnyája itt
Egy kis naszádra bizza életit!
Ha még ma a frank düh el nem temet,
Holnap a vénség öl meg engemet:
Mit nyernek ők velem? s ha maradok,
Csak életem rövidül egy napot.
De teveled meghal anyád, családod,
A boszu, angol hirnév, ifjuságod.
Koczkára teszszük mindezt, ha maradsz;
Ha menekülnél, mind megmentjük azt.
Szablyád tüzet vert a dauphin fején!
Föllengő vágyban, óh mint égtem én,
Merész diadalra! Lomha aggkorom’
Harchdüh keríté s uj láng akkoron;
Burgund, Alençon és a fattyu megdült,
S kiragadálak gőgös frank kezekbül.
Bősz Orléanst, ki véredet vevé
S első csatád szüzeségét nyeré,
Őt nem sokára föltaláltam én,
S vagdalkozás közt részem’ kivevém
A fattyu vérből, és csúfjára néki
Szórtam szemébe: „Jer! hadd ontom én ki
E mocskos, aljas, rút forrásu vért.
Nyomoruságost tiszta véremért,
Melyet fiam veszíte általad.”
Ép készülék leütni, ezalatt
Erős segély jött. Szólj, atyádnak üdve!
Hogy vagy, fiam John? nem vagy kimerülve?
És futni innen még most sem akarsz?
Hisz már lovaggá avatott a harcz!
Oh fuss, s boszulj meg, hogyha meghalék!
Egynek segélye nem nagy nyereség.
Mily balgaság az, ha mindnyája itt
Egy kis naszádra bizza életit!
Ha még ma a frank düh el nem temet,
Holnap a vénség öl meg engemet:
Mit nyernek ők velem? s ha maradok,
Csak életem rövidül egy napot.
De teveled meghal anyád, családod,
A boszu, angol hirnév, ifjuságod.
Koczkára teszszük mindezt, ha maradsz;
Ha menekülnél, mind megmentjük azt.
JÁNOS.
Nem fájt nekem az orléansi kardja:
Sajogva vérzik most szivem szavadra.
Ily nyereségért, ily gyalázat árán,
Nevem’ megölve, rongy életre vágyván,
Vén Talbotot az ifju hagyja el?
Inkább lovam dögölve halljon el,
S legyek – mint bármely frank paraszt – od’adva
Csufság gunyául, bal soros áldozatja.
Melyet nyerél, a hír nagyságira,
A megfutó már nem Talbot fia.
Ne szólj futásról hát, hisz ugyse használ:
Ha fiad vagyok, hadd haljak lábaidnál!
Nem fájt nekem az orléansi kardja:
Sajogva vérzik most szivem szavadra.
Ily nyereségért, ily gyalázat árán,
Nevem’ megölve, rongy életre vágyván,
Vén Talbotot az ifju hagyja el?
Inkább lovam dögölve halljon el,
S legyek – mint bármely frank paraszt – od’adva
Csufság gunyául, bal soros áldozatja.
Melyet nyerél, a hír nagyságira,
A megfutó már nem Talbot fia.
Ne szólj futásról hát, hisz ugyse használ:
Ha fiad vagyok, hadd haljak lábaidnál!
TALBOT.
Krétai atyát, kövess hát engemet,
Ikárusom! Mint szánom éltedet!
Ha víni vágysz, víjj nemződ oldalán,
S haljuk kevélyen, férfi harcz után!
Krétai atyát, kövess hát engemet,
Ikárusom! Mint szánom éltedet!
Ha víni vágysz, víjj nemződ oldalán,
S haljuk kevélyen, férfi harcz után!
