VII. SZÍN.
A csatatér más része.
Riadó; csatározás, Talbot megsebesítve jő, egy szolgája által vezetve.
TALBOT.
Hol másik éltem? Az enyém kivan!
Hol az ifju Talbot, daliás fiam?
Rabságtól undok ujjongó halál,
Nevetlek ifjam hős csatáinál.
Midőn lerogyni látott megtörötten,
Véres aczélát zúgatá fölöttem,
S mint kiehült oroszlán kezdte itt
Ádáz düh, boszu fene tetteit;
De midőn lebuktom gyöngéd boszus őre
Egyedül állt s a frank nem tört előre:
Bősz indulatja s lángszemű haragja
Őt hirtelen mellőlem elragadja,
A tóduló frankok közé rohan:
S e vértengerbe fúlasztá fiam
Fenröptü lelkét, s halni kelle látnom
Ikárusom’, én büszke szép virágom’!
Katonák jőnek, Talbot János holttestével.
Hol másik éltem? Az enyém kivan!
Hol az ifju Talbot, daliás fiam?
Rabságtól undok ujjongó halál,
Nevetlek ifjam hős csatáinál.
Midőn lerogyni látott megtörötten,
Véres aczélát zúgatá fölöttem,
S mint kiehült oroszlán kezdte itt
Ádáz düh, boszu fene tetteit;
De midőn lebuktom gyöngéd boszus őre
Egyedül állt s a frank nem tört előre:
Bősz indulatja s lángszemű haragja
Őt hirtelen mellőlem elragadja,
A tóduló frankok közé rohan:
S e vértengerbe fúlasztá fiam
Fenröptü lelkét, s halni kelle látnom
Ikárusom’, én büszke szép virágom’!
Katonák jőnek, Talbot János holttestével.
SZOLGA.
Oh drága lordom! itt hozzák fiad’.
Oh drága lordom! itt hozzák fiad’.
TALBOT.
Bohócz halál, nevess! szórd gyúnynyilad’!
Oh nem sokára, kényúr! mentve tőled,
S az örök élet fűzvén egybe őket,
Lágy légen át lengnek a Talbotok,
Te ellenedre halhatatlanok!
Kinek sebeitől szép a rút halál,
Oh szólj, mielőtt még lelked tova száll!
Daczolj a halállal és felelj atyádnak;
Gondold, hogy ellen, képzeld francziának.
Mintha szegény mosolygva szólana:
„Halál ha frank vón’, meghalt volna ma.”
Jertek, tegyétek őtet karjaimba.
Nem birja lelkem már, lenyomja kinja.
Ég véletek! Ugy lett, mint akarom:
Riadó. Katonák és szolgák el, ott hagyva a holtakat. Károly, Alençon, Burgund, Orléans, a Pucelle és hadai jőnek.
Bohócz halál, nevess! szórd gyúnynyilad’!
Oh nem sokára, kényúr! mentve tőled,
S az örök élet fűzvén egybe őket,
Lágy légen át lengnek a Talbotok,
Te ellenedre halhatatlanok!
Kinek sebeitől szép a rút halál,
Oh szólj, mielőtt még lelked tova száll!
Daczolj a halállal és felelj atyádnak;
Gondold, hogy ellen, képzeld francziának.
Mintha szegény mosolygva szólana:
„Halál ha frank vón’, meghalt volna ma.”
Jertek, tegyétek őtet karjaimba.
Nem birja lelkem már, lenyomja kinja.
Ég véletek! Ugy lett, mint akarom:
| Az ifju Talbot sirja vén karom! | (Meghal.) |
)
KÁROLY.
Hahogy segélyt hoz York és Somerset,
Véres napunkká lett vón’ a mai.
Hahogy segélyt hoz York és Somerset,
Véres napunkká lett vón’ a mai.
BURGUND.
Mint dőzsölt Talbot kölyke bősz dühében
S parányi kardja francziák vérében!
Mint dőzsölt Talbot kölyke bősz dühében
S parányi kardja francziák vérében!
PUCELLE.
Ráleltem én is, s igy szólék vele:
„E lányos ifjut egy lány győzze le!”
De méltóságos büszke gúnyszava
Igy válaszolt: „Ifju Talbot soha
Zsákmánya nem lesz orczátlan rimának!”
S mélyébe rontván a frankok hadának,
Mint rá nem méltót, gőggel ott hagya.
Ráleltem én is, s igy szólék vele:
„E lányos ifjut egy lány győzze le!”
De méltóságos büszke gúnyszava
Igy válaszolt: „Ifju Talbot soha
Zsákmánya nem lesz orczátlan rimának!”
S mélyébe rontván a frankok hadának,
Mint rá nem méltót, gőggel ott hagya.
BURGUND.
Bizony délczeg lovaggá lesz vala!
Ott fekszik ő most, mint sirjába téve,
Bal sorsa zord szerzőjének ölébe.
Bizony délczeg lovaggá lesz vala!
Ott fekszik ő most, mint sirjába téve,
Bal sorsa zord szerzőjének ölébe.
ORLÉANS.
Tépjétek őket darabokra szét,
Frank föld csodáját, Anglia hirnevét!
Tépjétek őket darabokra szét,
Frank föld csodáját, Anglia hirnevét!
KÁROLY.
Oh nem! Ki élve rettentőnk vala,
Meg ne gyalázzuk most, hogy meghala.
Sir William Lucy kiséretével; előtte egy franczia herold.
Oh nem! Ki élve rettentőnk vala,
Meg ne gyalázzuk most, hogy meghala.
Sir William Lucy kiséretével; előtte egy franczia herold.
LUCY.
Herold, vezess a dauphin sátorába,
Hadd tudjam, e nap díját ki nyeré?
Herold, vezess a dauphin sátorába,
Hadd tudjam, e nap díját ki nyeré?
KÁROLY.
Mily hódoló követséget hozasz?
Mily hódoló követséget hozasz?
LUCY.
Mit! hódoló? Hm! frank szó ez, dauphin:
Nem értjük ezt mi, angol bajnokok.
Kik foglyaid, csak ezt tudakolom,
S szemlére jöttem holtjaink felett.
Mit! hódoló? Hm! frank szó ez, dauphin:
Nem értjük ezt mi, angol bajnokok.
Kik foglyaid, csak ezt tudakolom,
S szemlére jöttem holtjaink felett.
KÁROLY.
Foglyok? Pokolban vannak foglyaink.
De monddsza, kit keressz?
Foglyok? Pokolban vannak foglyaink.
De monddsza, kit keressz?
LUCY.
Hol ő, a harczok nagy Alcidese,
A hősi Talbot lord, Shrewsbury grófja?
Ki ritka harczi tettek díjaul,
Washford, Valence, Waterford grófja lőn,
Gvodrigi, Urchinfieldi Talbot lord,
Altoni Verdun lord, blackmere-i Strange lord,
Wingfieldi Cromvell lord, sheffieldi Turnival lord,
A diadalmas falconbridge-i lord,
Szent György kitűnő rendjének lovagja,
Arany gyapjúra s Szent Mihályra méltó,
Hatodik Henrik főtábornagya
Frank birodalmi minden harczain.
Hol ő, a harczok nagy Alcidese,
A hősi Talbot lord, Shrewsbury grófja?
Ki ritka harczi tettek díjaul,
Washford, Valence, Waterford grófja lőn,
Gvodrigi, Urchinfieldi Talbot lord,
Altoni Verdun lord, blackmere-i Strange lord,
Wingfieldi Cromvell lord, sheffieldi Turnival lord,
A diadalmas falconbridge-i lord,
Szent György kitűnő rendjének lovagja,
Arany gyapjúra s Szent Mihályra méltó,
Hatodik Henrik főtábornagya
Frank birodalmi minden harczain.
PUCELLE.
No ez bohó egy pompás írmodor!
Az ötvenkét ország szultánja sem
Ir ily unalmas-hosszadalmasan.
Itt fekszik ő, kit czímekkel dicsőitsz,
Lábunk előtt rothadva büdösen.
No ez bohó egy pompás írmodor!
Az ötvenkét ország szultánja sem
Ir ily unalmas-hosszadalmasan.
Itt fekszik ő, kit czímekkel dicsőitsz,
Lábunk előtt rothadva büdösen.
LUCY.
Talbot megölve? frankok ostora,
Országtok réme, zordon Nemesistek?
Oh bár löveggé válnék szemgolyóm,
Hogy arczotokba lőném dühösen!
Csak e kettőt tudnám feltámasztani!
Ez is elég vón’ rémitéstekül.
Ha nálatok csak képe marad itt,
Döbbenve a legbüszkébb megriad.
Hulláikat adjátok, hadd vigyem,
S becsökhöz illően temessem el.
Talbot megölve? frankok ostora,
Országtok réme, zordon Nemesistek?
Oh bár löveggé válnék szemgolyóm,
Hogy arczotokba lőném dühösen!
Csak e kettőt tudnám feltámasztani!
Ez is elég vón’ rémitéstekül.
Ha nálatok csak képe marad itt,
Döbbenve a legbüszkébb megriad.
Hulláikat adjátok, hadd vigyem,
S becsökhöz illően temessem el.
PUCELLE.
Tán e suhancz vén Talbot szelleme:
Ép oly gőgös-parancsolón beszél.
Isten nevében, adátok ki! Itt csak
A levegőt dögleszti meg büzük.
Tán e suhancz vén Talbot szelleme:
Ép oly gőgös-parancsolón beszél.
Isten nevében, adátok ki! Itt csak
A levegőt dögleszti meg büzük.
KÁROLY.
Vidd hát el a hullákat.
Vidd hát el a hullákat.
LUCY.
De hamvaikból phoenix kel ki majd,
S frankok! reátok hoz rémitve bajt!
| Elviszem: |
S frankok! reátok hoz rémitve bajt!
KÁROLY.
Leráztuk őket: tégy bármit velök.
Párisba most, diadalittasan!
Minden mienk, mert Talbot halva van! (Mind el.)
Leráztuk őket: tégy bármit velök.
Párisba most, diadalittasan!
Minden mienk, mert Talbot halva van! (Mind el.)
