A Pruth völgye.
A Pruth völgye.
Az áradmányi talaj, melyet lősz, meszes harmadkori agyag, homok és homokkő határolnak, még látható nyomait mutatja a Pruth évezredek óta folyó munkájának. Folyásában hegyektől sehol nem korlátozva, sőt inkább a legtágasabb terűleten kényelmesen hömpölyögve, éjszaknak fekvő eredeti medrét mindjobban elhagyta, s mindinkább délnek tartott, úgy, hogy ma már egészen ama hegyek lábához kerűlt, melyek jelenlegi jobb partját alkotják.
A Szákőkút-tér Czernowitzban.
Ehrmanns Tivadartól
Ha az útas Oroszenynál lép át Galicziábál Bukovinába, a Pruth mentén lefelé menve, balkéz felől a szelíd dombhullámoktól meg-megszakított, de egészben jókora terűletű duboutzi, szypenitzi, luźani, mamajestiei, rohoźnai és sadagórai rónaságra jut. Jobbra ellenben minden átmenet nélkül emelkedik mindjárt a folyam partjánál kezdődve Bukovina második dombvidéke. A Pruth itt éles határvonalként választja el a mezőséget a dombvidéktől; amaz egészen a folyam kavicsos balpartjáig terjed, és kövér tengeri-, búza-, rozs- meg zabföldek tábláival díszlik, míg a dombvidék itt kezdődve délnek és keletnek ágazik el. Hegy, völgy, erdő és mező kellemesen váltakoznak egymással szemeink előtt. Az országútak, erdei és mezei ösvények mentén többnyire egyes falvak, mint Hlinitza, Draczynetz, Bobestie, Broszkoutz, stb. élénkítik e vidék széleit, a terűlet azonban néhány tanya kivételével jórészt lakatlan, és csak Michałczétől, meg Kamenától keletre találkozunk ismét falvakkal és más kisebb telepekkel. E magaslatok tetemes része 400 méter fölé emelkedik, így a Cesarski las, Pojenica, Deal Drakului nevű csúcsok, mindenekelőtt pedig a Cecina magaslata; melynek 539 méternyi tengerszín fölötti teteje a Pruth és Szereth közötti vízválasztó legnagyobb emelkedése. Még mintegy 50 évvel ezelőtt a hegy ormát egy régi vár romjai koronázták, melyekből azonban ma már alig áll néhány düledékfal a kopár keleti oldalon. Mert itt szabadon garázdálkodhattak a kőfejtők, s a mit ezek meghagytak, azt szétdúlták a pásztorfiúk, ekként lassan elpusztítva a múltnak egy oly emlékét, melyről már egy 1456. évi följegyzés tanúskodik. A többi oldalain a hegyet mindenütt sűrű erdő borítja, mely szép nyári napokon a czernowitzi előkelőbb társaság kedvelt kiránduló helye. Gyönyörű is a kilátás a hegy tetejéről minden irányban. Dél felé az Arsura és Terenawka Christana emelkedik; nyugaton a Michalecki las, az Ostry horb, a Spaska, stb. erdősége sötétlik. Éjszak felé a Pruth völgyének szépségei tárúlnak elénk. A messze távolba vesző útak között a vaspálya töltésén a „német ló” (a gőzkocsi) szágúld s prüszkölve, fütyűlve hosszú kocsisort von maga után. A tarkálló vetések táblái közűl, melyeket bársonyos rétek és erdős hegyoldalak koszorúja övez a látókör peremén, csínos helységek fehérlenek. Lenn a Pruth, a régiek Hierasus folyója kanyarog hol kavics zátonyok, hol sűrű fűzesligetek előtt, melyek a balpartját szélesen szegélyzik. Végűl kelet felé nézve, a sűrű lakosságú roschi völgyön túl Bukovina szívéig, a tartomány fővárosáig ér tekintetünk. Czernowitz nagy számú házai, templomai és tornyai emelkednek ma ott, a hol hajdan, mikor a Cecina vára virágkor át élte, a mondai hírű Pauluka király óriási szempilláit hol a fülére húzta, hol meg hálósipka gyanánt a fejére borította, hogy körűlnézhessen országában. Akkor az a domb, a melyen ma Czernowitz áll, lakatlan, rideg ősvadon volt; a melynek csöndjét csak a bölény verte föl. Ma pedig virúló, szép reményű város áll ott; míg a hegyen, melynek ormát egykor Pauluka király vára koronázta, csak egy-két elomló rom őrzi a múltak emlékét, s a néma pusztaság csak akkor élénkűl meg kissé, ha egy-egy pásztorfiú jár arra, vagy ha a czernowitzi kirándulók vidám csapata keres a táján üdűlést.
A vízválasztó legnagyobb emelkedését lassanként a domboknak mind alább szálló sora követi, mely még néhány kilométernyire húzódik, s aztán a talajnak újabb emelkedése kezdődik délkelet felé. A Cecinát elhagyva ismét visszatérünk a Pruth völgyébe. Erdőn-mezőn keresztűl lefelé haladva Rewnába, majd a Pruthon átkelve Mamajestiébe érünk, a hol az Oroszeny, Kotzman és Czernowitz felé vivő országútak találkoznak. Ezt a síkot a középkorban igen alkalmas harcztérnek tarthatták, mert nem egy véres csatát vívtak rajta törökök és tatárok, oroszok és lengyelek. Ismeretes a csata, melyet itt 1497-ben II. János Albert lengyel király Nagy-István moldvai vajda ellenében elvesztett. Ez útak különben nemcsak ilyen háborús, hanem békés járókelőknek is szolgáltak, csakhogy régebben a kevéssé bátorságos közállapotok miatt a kereskedelmi forgalom többnyire karavánszerű rajokban mozgott rajtuk.
Czernawka kárnyéke Czernowitztól éjszakra.
Ehrmanns Tivadartól
Már Łuźan vasúti állomásnál föltetszik mintegy 15 kilométernyi távolságban Czernowitz, az ország fővárosa, mely fecskefészekhez hasonlóan tapad a Pruth völgyéből magasan kiemelkedő domb tetejéhez, s ennélfogva igen széles körre kitel-jedő kilátásnak örvend. Alatta folyik el a Pruth, melyen két híd vezet át; ezek közűl az egyik, a vasúti, csak a legújabb idők alkotása. A pályaudvartól kiindűlólag a vaspálya délnek egy lejtős szorosba tér le és így a várost annak „szőlőhegy”-étől egészen a Rot-féle majorig tág ívben kerűli meg. Az országút ellenben egyenest föl a hegynek vezet a városba, mely felé közeledtében eleinte csak kisebb, majd mind nagyobb házak állnak a két oldalán. Örvendetes az a nagy változás, mely Czernowitzban aránylag rövid idő óta tapasztalható. Míg ugyanis száz évvel ezelőtt alig húsz kőház állott e helyen, addig ma takaros házsorok, köztük nem egy tekintélyes középűlet és szép templomok díszelegnek. S ott, a hol még csak 1840-ben is, tehát ötvennyolcz évvel ezelőtt, egyetlen egy bérkocsis is csak nagy nehezen tengődött, ma már száznál több két- és egyfogatú bérkocsi robog vígan az útczákon, nem is számítva a számos magánfogatot és előkelő urasági hintókat. Az útczákon és tereken sürgő rendkivűl élénk forgalom, a kereskedők és iparosok boltjainak fényes kirakatai, a nagy számú hivatalnok-sereg, a városban levő felső-, közép-, szak- és népiskolák, a tetemes helyőrség, három keresztény felekezetnek illő fénynyel fellépő papsága, a sok hatóság, pénzintézet, egyesűlet, az előkelő fogadók, kávéházak és vendéglők, vízvezeték, csatornázás, villamos világítás és közúti vaspálya, stb., mindez Czernowitznak már is egészen nagyvárosias színt ad. A város közepe a „Ring”-tér, melyre nem kevesebb mint nyolcz útcza torkollik a város különböző részeiből. Itt áll a szép nagy városháza, melynek magas tornyán aranyozott kétfejű sas terjeszti hatalmas szárnyait. Czernowitz négy külvárosával, melyek Klokuczka, Rosch, Horecza és Kaliczanka neveket viselnek, igen nagy kiterjedésű, minek következtében a nagyvárosias építkezés igen lassan folyik. Középűleteinek gyöngye az érseki palota, mely szépségre és nagyságra nézve a byzanczi-mór stilusú épűletek sorában messze földön ritkítja párját. Az állami épűletek közűl a cs. kir. tartományi helytartóság és a stílszerű múzeummal ellátott Ferencz József-egyetem; templomai közűl pedig a Jézus Szent Szíve temploma tűnik ki leginkább.
Éjszakra, mintegy három kilométernyire a Pruth hídjától, a lemberg-czernowitzi vaspályához a nowosielitzai helyi érdekű vasút csatlakozik, mely Sadagóra mezőváros mellett halad el. E hely a Románia felé elrendelt határzárig igen nevezetes piacza volt a bukovinai marhakereskedésnek. Az itteni rabbi számos oroszországi, romániai, galicziai és bukovinai orthodox zsidónak vallási előljárója. A városka házai közűl tekintélyesen emelkedik ki Mustatza báró kastélya. Mindjárt mellette többnyire erdős dombok sora következik, melyek tágas ívben fogják körűl a rónát; ilyenek a Moszków és a Koźuszna, melynek lábánál mezők és rétek között Zuczka, Mahala, Bojan, Gogulina, stb. falvak állnak. Nem kevésbbé szép a Pruth jobb partja, melynek harmadkori meszes agyagból épűlt kékellő magaslatai mindenütt meredek falakkal kisérik a folyót, s hol erdős, hol erdőtlen részletekkel váltakoznak. E magaslatokon állnak Ludihorecza, Ostritza és Zurin falvak. Közűlök kivált Horecza úgy szép tölgyerdejéről, mint ama kis kápolnájáról is nevezetes, a melyet II. Katalin orosz czárnő építtetett. Tornya ugyan alig emelkedik ki a körötte levő fák közűl, de fehérre meszelt falai annál messzibbre ellátszanak a síkon. Baloldalán, mint a legtöbb görög-keleti templomnál, hagyományos alakú harangtorony áll, melynek három harangja nemcsak az egyház ünnepei, hanem tűzvész, zivatar, vagy egyéb elemi csapás idején is hallatja az egész vidéken ismert szavát. Bojan mögött messzebb keletre van Nowosielitza határszéli vámállomás. E nevet egy szegény kis osztrák falucska, meg egy orosz mezőváros viseli, melyek közt az éjszakról érkező és itt a Pruthba ömlő Rokitna patak a határ. E patakon egy kis híd vezet át, s annak innenső végén osztrák, a túlsón pedig orosz katonák állnak őrt. E faluban van a három császárságnak hajdan híres „triplex confinium”-a. Az osztrák rész egy sivár puszta hely, mely végűl a Pruth kavicsos partmenti terűletébe megy át; az orosz határszél háznyi magas deszkakerítéssel van körűlvéve, úgy, hogy semmit sem látni belőle; a hajdan török, ma pedig román terűlet ellenben, melyet az előbbi kettőtől a Pruth választ el, szép erdős hegyvidék.
Szereth.
Bernt Rudolftól
Czernowitzból az országút körűlbelűl hat kilométer hosszaságban topolyfa-sorok között fut délnek. Jóllehet nem valami nagy magasságban halad, róla mégis igen messzire érő szép kilátás nyílik a kétfelől húzódó dombsorokra, melyeken tengeri-, rozs- és burgonya-földek táblái tarkállanak, tetejükön pedig Korowia, Czahor és Molodia helységek házikói élénkítik a képet. Hogy valaha milyen ádáz küzdelmek folytak e terűleten, azt még ma is elárúlják az itteni számos sánczolatok gyepes, virágos hantjai. A Pruth és Szereth vízválasztójának keleti részén vagyunk, mely Mamornitzától és Lukawitzától délre egész a romániai határig húzódik. Czahor falunak magánosan álló kis temploma előtt elhaladva a Derelui patak völgyébe sietünk, a hol az országút a lemberg-czernowitzi vaspályát átszeli. Amaz, miután a romániai határ felé közeledett, és Niewolnitza táján egy darabon sík földön haladt, Franzthalba ér, a hol kígyódzva megy föl a Riwna és La Balta egymás közelébe érő hegyei közti szakadékban. E regényes szépségű úton, a hol egy-egy kis darab rét vagy mező meg nem szakítja, mindenütt erdő és berek kiséri a vándort, hol jobbról, hol balról. A franzthali hágót elérve, az erdő hátrább vonúl s ismét nyílt síkság mosolyog felénk dús termésű szántóföldjeivel. Tereszeny, melynek neve e gyarmat tatár eredetére vall, majd Tereblestie, e felében német lakosságú telep előtt elhaladva, Waszkoutzba, egy XV. századi eredetű helységbe érünk, melyhez egy orosz fejedelemnő emléke fűződik. Innen a Szereth völgyébe jutunk, a hová a Pruth völgyéből nemcsak az imént leírt országút, hanem Kuczurmarétól Hlibokáig vaspályán és a Kotzmantól Draczynetzen át Storoźynetzbe vivő hajdani katonai úton is elmehetünk.
