A Dnieszter völgye.
A Dnieszter völgye.
A Dnieszter forrásai Sambortól délnyugatra, Dniestrzyk falu közelében, az ott emelkedő európai vízválasztónál fakadnak. Hegyi patakokkal bővűlve, éjszakkeletnek tartanak e csermelyek, majd több nagyobbocska mellékfolyó fölvétele után déli Galiczia fő vízerévé gyarapodnak, mely 60 kilométernyi hosszaságban határfolyója Bukovinának és Galicziának. Alig hogy a bukovinai terűletet érinti, nyomban meredek, magas partok szegélyezik, melyek ott, a hol erdő nincs rajtuk, tökéletesen kopárok, fehéresszürke színűek, s palából és mészből álló falaik 270 és 290 méternyi tengerszín fölötti magasság közt váltakoznak. Ily szűntelenűl hullámzó magasságban kisérik a folyam mentét a galicziai part emelkedései is, melyek közt csupa élvezet a hajókázás. Minthogy azonban a Dnieszteren vállalkozó tőke hiánya miatt a gőzhajózás még talán csak a messze jövő álma, ilyen kirándúlásra be kell érnünk azon tutajokkal, melyek a galicziai Kárpátok vidékéről úsznak lefelé, s nehány garasért, sőt egy kis dohányért vagy egyéb csekélységért is kikötnek és szívesen fölvesznek bennünket. Gyönyörködve szemléljük a kies babini völgyet, mely dél felé tárúl szemeink elé s egy kis patak két partján emelkedik befelé haladtában, a hol a patak partjairól a falucska házikói integetnek felénk. Luka és Kostryźiwka, valamint a velük szemközt álló Zaleszczyki, hajdani kerűleti székhely, melyet a Dnieszter széles ívben kerűl meg, egészen lenn a folyó partján épűltek. E helyütt magas kőhíd vezet át a folyón, de csak a legutóbbi évek óta, mert azelőtt nyáron dereglyével, télen pedig a folyó jegén lehetett rajta átkelni.
Zaleszczykinél a Dnieszter nagyot kanyarodik, az elébe könyöklő dobrowlanyi dombok miatt. Ha ezek a galicziai magaslatok nem állnák útját a széles folyónak, akkor ez a várost csak éjszaki oldalán érintené, s egyúttal több négyszögkilométernyi terűletet erdő- vagy mezőgazdasági mívelés alá lehetne venni. A kirándúló azonban csak hálás e kis kerűlőért, mely mindúntalan más-más képet tár elé, a mint a folyam mentén annak egészen a partjáig érő közepes meredekségű magaslatok itt-ott meg-megszakadva, harántvölgyekbe nyitnak kilátást, majd pedig sík partokkal váltakoznak, mint példáúl Repuźynetz, Brodok, Mitkeu és Mossorówka táján. Ez utóbbinál és a szomszédos Samuszynnál ismétlődik a folyónak iménti ívszerű kanyarúlata. Ugyanitt több, kisebb-nagyobb szigetet is látunk, melyeket a tutajos már olyan jól ismer, hogy akár az éjjeli sötétségben is ügyesen kikerűli őket. Onutnál, a hol a Dnieszter Bukovinától elbúcsúzik, mi is elhagyjuk kezdetleges alkalmatosságunkat és partra szállunk.
A számos szekérút és gyalogösvény, mely Bukovina e részében a helységeket összeköti, a kirándúlónak könnyűvé teszi a Dnieszter és Pruth közötti vidékek bejárását. Itt, hol hajdan rengeteg erdők, mocsarak és morotvák voltak, manapság, az osztrák kormányzatnak mintegy 120 évi működése után, a legkiesebb tájak mosolygnak felénk. A hagyomány szerint az ősrengeteg itt oly sűrű volt, hogy a tartomány elfoglalásakor a katonaság helyenként csak fejszével tudott benne magának útat vágni. Az erdő ma már jórészt ki van irtva és csak az ország keleti hegyvidékére szorítkozik. Bár merre menjünk, mindenütt csak rétet s mezőt, gyümölcsös és zöldséges kertek közűl kiemelkedő templomtornyokat és takaros falusi házakat látunk. Babintól délre Boroutz és Kiseleu, távolabb Sziszkoutz, Juźynetz, Malatynetz és Stawczan, még tovább délnek Chliwestie, Hawrilestie és Oroszeny falvak állanak éjszaki Bukovina nyugati, a szomszédos Galiczia felé eső határán. E falvak közűl többnek határában halban bővelkedő apró tavak csillognak, melyek az egykori mocsarakból és tócsákból alakúltak. Környékük többnyire szeliden hullámos.
Czernowizt tartományi főváros.
Bernt Rudolftól
Kryszczatiktól az országút a Dnieszter völgyéből délnek közepes magasságú, beültetett dombokon át Kadobestie előtt elhaladva a Pruth völgyéhe visz. Kadobestietől délre ketté ágazik, s a keleti ága Zastawna, a nyugati pedig Kotzman felé tart. Ennek takaros parasztházai barátságosan köszöngetnek felénk, a völgyben pedig virághímes partok között mormoló patakocska kígyódzik; a dombokról és a rónaság felől tölgyerdő sötétlik, melynek előörseiként már Kliwodynnál és Suchowerchównál mutatkozik egy-egy facsoport a távolból. Ezek látása annál jobban esik szemünknek, mivel az ország e részén mérföldekre menő terűleten sehol sem látni erdőt, csak csupa rétet és mezőt, melyek után szinte megkivánjuk e kis változatosságot. Itt kerűl elénk a szomszédos Iwankowce domb, az ország nyugati részének egyik legnagyobb emelkedése (313 méter). Körötte csak alig valamivel magasabb s vele földtanilag összetartozó más dombok állnak, árkorszaki hordalékból keletkezett szigetként a köröskörül uralkodó lősz-talajon. Kotzmantól keletre néhány évvel ezelőtt éjszak és dél felé több kilométernyire terjedő mocsaras terűleten a füzes vadonban még tömérdek vízi szárnyas tanyázott. A póling, vadlúd és vadkacsa, bölömbika és szalonka kedvelt lakóhelyre találtak e tájon, a mely azonban ma már jórészt ki van szárítva és a mezőgazdaság czéljaira szolgál.
Kotzmanból az éjszakkeletre fekvő Zastawnába jutunk, a hol megint hosszan elnyúlt tavak kerűlnek elénk. Míg az éjszakra és éjszakkeletre eső Toutry, Okna és Pohorloutz falvak a már leírtakhoz egészen hasonló környékűek: addig Jurkoutz és Werboutz mellett a Dnieszter és Pruth közötti vízválasztó legmagasabb része kezdődik. Eleinte ugyan csak rétek és mezők födik a homokból és homokkőből álló magaslatokat, a melyek azonban utóbb mind erdősebbek, és itt-ott némi megszakítással nemcsak éjszaki Bukovina keleti részét borítják, hanem még messze Oroszországba is átnyúlnak. Mindjárt Werboutz és Kuczurmik közt az erdős Pidpar környékén 437 méter magasságba emelkedik a Zornisi, Wasloutznál Berdo Horodiszczében pedig 515 méternyire.
A Városház-tér Czernowizban.
Bernt Rudolftól
A zastawnai országútat, mely Kuczurmiknál a Dnieszter melletti Mossotówka felé ágazik el, kelet felől mindenütt magaslatok szegélyezik, melyeknek éjszakról dél felé hosszan elnyúlt dombhátai meglehetősen egyöntetűek, és csak annyiban nyújtanak a szemnek némi kies látnivalót, hogy völgymélyedéseik bepillantást engednek számos elágazódásaikba. A fény és árnyék e szűntelen váltakozása enyhíti amaz egyhangúságot, mely különben próbára tenné az útas türelmét. E dombok nyugati lábát a Zadobrówkánál kis tóvá szélesedő Kuczur patak öntözi, mely innentől fogva Zadobrówka nevet vesz föl s végűl több kisebb patakkal gyarapodva, bal felől a Pruthba szakad.
E kis hegyvidék szépsége kedvet ébreszt bennünk, hogy a belsejét is megtekintsük. Alsó-Szeroutz előtt elhaladva, igen kies völgyön át megyünk, melynek keleti faláúl az erdős Moszków emelkedik 350 méternyire. Éjszaki lábát néhány kis tó nyaldossa, melyek az országút mellett kezdődnek. Moszkówtól kezdve a magaslatok mind erdővel borítvák, s csak a hol itt-ott egy-egy kis síkság terűl el közöttük, ott látni mezők övében néhány falut, vagy tanyát, melyek után azonban ismét erdős magaslatok következnek. Vonzó környéke van Czernawka falunak, a Petrinó báró család hajdani birtokának. A szép helység, mely egykori urainak gondos keze nyomát még ma is láthatóan mutatja, jól ápolt parkkal díszes, és egyfelől az Oroszországba átnyúló hegyhát, más oldalon pedig a berezoutzi és horoszoutzi dombok közé ékelődik. Czernawkától éjszakkeletre Kobylina és Kociuba nagy részt erdős tájai következnek, s a kígyóvonalban emelkedő országút a Kostisz hegyen át, melynek keleti lábánál a Hukeu patak folyik, Dobronoutz, Horoszoutz és Bojanczuk felé tart. A kanyargó útról igen szép kilátást élvezhetni, melynek előterét jókora tó foglalja el, itt-ott fűzesektől körűlvéve, míg a háttérben részint mezők, részint rétek és erdők borította hegyek állanak, melyeknek fő csapása délre, a Pruth völgye felé irányúl. Horoszoutztól, a Wartarasiewicz család nemesi jászágától délre, a Czerwenyj horb 504 méternyire emelkedik, Dobronoutznál, Buchenthal Konstantin bukovinai zeneszerző nemesi birtokánál pedig a Sawczyna (417 méter) és a még magasabb Obczyna (479 méter). E vidéken át vonúlt 1739-ben az orosz-török háború idején a muszka hadsereg a Pruth síkságára, és Słobodzia-Rarańcze falu mellett győztes csatát is vívott a törökkel.
