A KÉMIA OKTATÁSA
A KÉMIA OKTATÁSA
Említettük, hogy Ilosvay előbb gyógyszerészi, majd vegyészdoktori oklevelet kapott, s középiskolai tanári képesítését csak utólag, egyetemi tanársegéd korában szerezte meg, és nem volt soha gyakorló tanár.
Igen sok megnyilatkozását ismerjük azonban, amelyek arra a kérdésre vonatkoznak, hogyan lehet a kémiát hatékonyabban oktatni. Egyetemi előadóként példamutatása is szemléltette, mit tartott ő jónak.
A természettudományok oktatásának fontosságát nem győzte eléggé hangsúlyozni, pl.: „A művelt népek gazdasági versenyében az a nép vezet, amely a természetadta nyersterményekből a hasznosítható terméket legnagyobb mennyiségben, legjobb minőségben és legolcsóbban bírja előállítani. Ezeket a követelményeket az egyszerű és összetett testek fizikai és kémiai sajátságainak alapos ismerete nélkül kielégíteni alig lehet.”
Az akkori iskolákban igen kevés kémia szerepelt, ennek kereteit Ilosvay mindenképpen bővíttetni szerette volna, de még inkább harcolt a kémia rossz módszerrel való tanítása ellen; mert „sokszor a tanítás módja is olyan, mely a zsenge elméjű ifjúságban a kémia iránt nagyobb ellenszenvet, mint lelkesedést kelt”.
Cikkeiből is, előadásaiból is az a meggyőződés sugárzik ki, hogy a „tényeket kísérletekkel megvilágosítani egyetlen tudománynál sem annyira életkérdés, mint a chemiánál”.
Nagyon lényegesnek tartotta, hogy a legképzettebb vegyészek, a felsőoktatás oktatói részt vegyenek az ismeretterjesztésben, „hogy tanulságot tegyenek a valóságos nemzeti ügy fontossága mellett, másodsorban azért, hogy előadásaikkal példát adjanak a közlendő tárgy kidolgozására”. Ilosvay mindkét vonatkozásban élen járt. 1887-ben 12 vasárnapon át ő tartotta a Természettudományi Társulat legelső Népszerű Természettudományi Kurzusát. Erről az előadássorozatáról is, mint minden másról, elmondhatta: „arra törekedtem, hogy kísérleti adatokból jussak el általános következtetésekre”.
A modern didaktika alapelveit olvashatjuk ki azokból a mondataiból, amelyekben a hallgatóságának az önálló ismeretszerzés útját javasolja: „használd érzékszerveidet, azaz szemlélj, megfigyelj; ha az anyagon végbemenő változásokat, a tüneményeket nem jól láttad, ismételd, vagy ha nem láttad és megcsinálhatók: csináld meg, azaz kísérletezz, a kísérlet eredményeiként nyert tények között keress összefüggést, azaz az egyesekből kiindulva általánosíts; és végre igyekezzél a tényeket megfejteni, megmagyarázni”.
Ilosvay könyvei ma is meglepnek a kísérletek gondos leírásával és még gondosabb kiértékelésével. A kísérletek is figyelemre méltóak.
Több olyan közleményét ismerjük, amelyben valamilyen jelenség szemléltetésére a reá jellemző gondossággal kidolgozott előadási kísérleteket ismertetett. Egyike ezeknek igen sok iskolában nyert alkalmazást: Nitrogén és oxigén közelítő meghatározósa a levegőben. Ezt a kísérletet a levegő alkatrészeinek bemutatására alkalmazott klasszikus, üvegharangos eljárás helyébe javasolta, az ugyanis számos hibaforrást rejt magában és a harang átmérőjének egyenetlensége miatt még szerencsés esetben sem láttatja helyesen a térfogatcsökkenést.
Ilosvay e helyett egy szélesebb üvegcsövet alkalmazott, amelyben elektromos gyújtással foszfort égetett el. A képződött foszfor-oxidot elnyeli a víz, kihűlés és a folyadékmérő kiegyenlítése után elég pontosan megfigyelhető az eltűnt oxigén térfogata.
Ilosvay alapossága e kísérlet során is bebizonyosodott. Megvizsgálta a megmaradt nitrogént, és felfigyelt arra, hogy abban még másnap is egy kevés foszfortartalmú gőzt kapott, ami az ezüstnitrátot redukálja, azt viszont ő sem tudta megállapítani, hogy mi lehet ez a gőz: elemi foszfor, foszfor-trioxid vagy esetleg a foszfor valamely alacsonyabb oxidja.
Ekkor közölte azt a kísérletsorozatát is, amely a hidrogén-klorid szintézisére, disszociációjára és felbontására vonatkozott.
Hidrogén-kloridot klórnak hidrogénben való égetésével kapott úgy, hogy a hidrogén feleslegben legyen, ez esetben ugyanis nem marad szabad klór, amely a lakmuszt elroncsolná.
A hidrogén-klorid analízisére vonatkozóan javasolta, mutassák be, hogy nátrium-amalgámmal egy térfogat hidrogén-klorid gázból fél térfogat hidrogén lesz (a klórt ugyanis megköti a nátrium mint nátrium-kloridot).
A kémiaoktatás módszertanával elsősorban a „szabadoktatás” vonatkozásában foglalkozott. Néhány megállapítása máshol is érvényes, érdemes idéznünk, hogy ezzel is szemléltessük jó meglátásait:
„A tanítási anyagot úgy kell kiválogatni és csoportosítani, hogy a tárgyalás mindig valami közérdekű gyakorlati föladatból induljon ki és bizonyos számú tény megállapítása után lehessen valami általános érvényű tételt vagy törvényt levezetni.”
„Általában nem sok, de gyakorlatilag értékes tényt kell megismertetni.”
„A folytonosan változó föltevéseket, kiforratlan elméleteket” kerülni kell.
„Ami a természetben a Nap, a nemzetek életében az a műveltség. Az is, ez is energiaforrás…
Merénylet volna a nemzet ellen, ha energiaforrásának növekedését nem siettetnők.”
