VIII. DANCZKÁBAN. – 1711 november 19.–deczember 31. –
VIII.
DANCZKÁBAN.
– 1711 november 19.–deczember 31. –
DANCZKÁBAN.
– 1711 november 19.–deczember 31. –
A FEJEDELEM november 19-ikén értesítette udvari hadnagyát, Perényi Imrét, hogy dolgai könnyebb folytatása végett kevesedmagával megint Danczkán fog lakni. Azt akarta tehát, hogy udvara, mely Elbing és a Frische Haff közt szállásolt, közelebb jöjjön Danczkához. Egyelőre, a czár intézkedéséhez képpest, természetben kapják a lakást s maguk és lovaik számára az eleséget, azokat kivéve, a kik idáig is szálláspénzt húztak. Csak akkor mozdúljanak Danczkához közelebb, porosz területre, ha ez ügyeket az orosz brigadéros mellett levő franczia Mikóval (Micaud?) elintézték. Addig Danczkába Schmitt Endre bankárhoz és kereskedőhöz küldjék leveleit. A Königsbergből várt Székelyhidy hadsegéd is egyenesen odajöjjön. Intette Perényit, hogy Dolgoruckij herczegnél tisztelegjen, a kihágásokat ne tűrje, a gránátosok számára olcsó pejlovakat kerestessen, istállóit, szekereit a mesteremberekkel igazíttassa meg, a költségeket pedig Fogarasi István komornyik fizesse ki.* Perényi, Fogarasi és Beniczky Gáspár titkár Elbing külvárosában, Braun porosz helytartó és intendáns szomszédságában és védelme alatt maradtak szolgáikkal.* Maga a fejedelem még aznap reggel visszaindúlt Danczkába, hová – a Nogat és a Visztula deltája miatt csak nagy kerülővel, Marienburgon és Dirschaun keresztűl – harmadnap érkezett meg külvárosi lakásába, miről azonnal* értesítette Bercsényit. Úgy volt, hogy Bercsényi maga is «Muszkaország felé tartja a lova száját»; de ezen levél következtében igazat adott Esterházy Antalnak, a ki inkább türelemmel várta ügyök boldogúlását, «mintsem annyi földre, hazájától elesvén, távozzék s utolsó veszedelemre adja magát».* Bercsényi Brežanban élt feleségével és 106 emberével, 150 lovával; de udvara évi 18,000 forint szükségletét már alig tudta előteremteni.* Esterházy Antalnak Stadniczkij palatinus ajánlott föl lakást; Forgách Simon Samoklenskben ezüstöt evett, aranyos tüzet, czafrangot és aranyos szerszámokat ivott, de már közel ahhoz, hogy forgácsot rágjon.* A nemes úrfiak készek voltak orosz szolgálatba állni, Moszkvába is elmenni, ha a fejedelem másképpen nem rendelkezik velök.* Charričrenek ötszáz magyarral és ráczczal Szentpétervárra, Mencsikoff herczeghez kellett volna mennie, de egyelőre Rönne tábornok mellett hagyták őket.*
1711 november 19. Perényi-lt. a M. N. Múzeumban.
Braun bizonyítványa részökre 1712 februárius 27. U. o.
November 21. Archiv R. VII. 69–70.
Esterházy Forgáchhoz Łaskiból, november 16. Forgách-lt. a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Arch. R. VII. 96.
Szalay, 186.
Arch. R. VII. 70. Szalay, 211.
Szalay, 173–4.
)
A fejedelem kissé megint jobban vígasztalhatta őket azóta, hogy XIV. Lajos ötvenezer livret rendelt kifizetni a hátralékos összegből* s Bezenvalt biztosította, hogy a fejedelemről nem felejtkezik meg. A fejedelem mostan már, november 24-ikén, újraéledő bizalommal, hosszú emlékiratban köszönte meg a király jóakaratát.* A mint a háború kezdetén, most annak a végén is megmondta, hogy nem tér vissza hazájába, míg annak szabadságait helyreállítva, személyét és hazáját eléggé biztosítva nem látja. Hazája és az uralkodóház érdekeit egyeztetni lehetne, ha Erdély Rákóczi örökös fejedelemsége alatt Magyarországnak és a magyar királyoknak olyan hűbéres országa lenne, mint a választófejedelemségek a császárnak és a birodalomnak. A Habsburgok megnyugtatására kimondhatnák, hogy erdélyi fejedelem sohasem lehet magyar király; de a trónralépő Károly főherczegnek törvényesen kell trónra lépnie s uralkodnia. Ha az egyetemes békealkudozások meghiúsúlnak, tudnia kell, akar-e élni a király azokkal a módokkal, a mikkel a háborút a kilencz év előttinél sikeresebben kezdhetné újra? Azóta sokat tapasztalt; a nemzetet, annak hozzá való ragaszkodását, bizalmát jobban ösmeri, a mi nem csekély mértékben mozdítaná elő a sikert. Óhajtaná, hogy Bezenval teljes fölhatalmazást nyerjen a vele való szövetség megkötésére, s hogy a sereg vezetésére a király egy tábornokot nevezzen ki, a ki csak a fejedelemnek legyen alárendelve. Így a főurak nem versengenének az elsőségért. Ösmerve a nemzeti tisztek erős és gyönge oldalait, az új háborút egészen másképp kezdenék. A toborzott külföldieket segédhadaknak neveznék, a melyeket a király küld Rákóczi mellé Erdély visszaszerzésére. A fölkelő népből magyar tábornok vezetése alatt magyar hadsereget alakítanának s jobban fegyelmezhetnék, mint mikor idegen hadakra nem támaszkodhattak.
Szalay, 159.
U. o. 175–182. Fiedler, II. 486–490.
78. DANZIGI LAKÁS BELSEJE.*
Danzigi lakás belseje (286. l.), újabb reproductio után készült.
79. A DANZIGI HADISZERTÁR.*
A Danzigi hadi szertár (287. l.), újabb reproductio után készült.
Vetésy éppen aznap kérte, hogy jöjjön Párisba, mint a bajor fejedelem, s ügyét maga sürgesse, mert Torcy már is fölöslegesnek tartja, hogy az utrechti béketárgyalásokon képviseltesse magát. Erdélyt ugyan nélküle is szóba hozza ottan, de csak azért, hogy a császárt jobb föltételekre bírja.* A fejedelem azonban úgy találta, hogy a tüzes Vetésy mindent egyszerre akarna s megírta neki, hogy mostan nem megy, s a telet Danczkában tölti.* Pedig Párisban valóban csodálkoztak távolmaradásán s jövetelre Vetésyn kívűl, a ki sértődve ajánlta föl lemondását, Ráttky György franczia ezredes is sürgette.* A fejedelem Klementnek, a ki nyomatékosan javasolta a császárral való kibékülését* s a londoni osztrákellenes hangulatra figyelmeztette,* november 28-ikán határozottan megírta* hogy minden czélzatával és igényével az egyetemes béke tárgyalásakor lép föl. Azok, a kik szerint hazájának árt, ha nem békűl ki a bécsi udvarral, gondolják meg, hogy ha ő minden nélkűl térne vissza Magyarországba s meghódolásával helyeselné mindazt, a mi ott a törvényeknek és szabadságoknak ellenére történik: a jövőben, mikor védőre lesz szükség, semmi hasznát sem vehetnék. Nem mehet és nem akar visszamenni másképp, mint hazája oltalmára és a maga biztosságának érzetében. Mivel azonban nincsen fejedelemsége, vagy ezzel fölérő vagyona, reményét Francziaországba veti, a mely megigérte, hogy követei az utrechti békében mellette szólnak. Klement azonban őt továbbra is meggyőzni ügyekezett, hogy a császárnak millió oka van kiegyezni vele, minek megkönnyítésére már be is adta a királynéhoz intézett emlékiratát.* Ugyanakkor a fejedelem nevében, de ennek utasítása nélkűl, Vetésy is beadott XIV. Lajoshoz és a dauphinhoz egy emlékiratot* a melyben tiltakozott az ellen, hogy Rákóczit lázadó alattvalónak s ne a franczia király szövetségesének tekintsék. A fejedelem készebb a leggyászosabb számkivetésben meghalni, mint lemondani fejedelmi méltóságáról, a melyet egy szabad nemzet egyhangú szavazata adott neki. A kongresszuson tehát erdélyi fejedelemségének helyreállítását s a szövetkezett rendek vagyonának, rangjainak, tisztségeinek visszaadatását kéri. A bujdosók is ezt óhajtották, de segítséget inkább az országgyűléstől reméltek. A krakói császári követ megmondta nekik, hogy a császárhoz kell folyamodniok, mert ellene vétettek.
November 24. Fiedler, I. 258–9.
November 25. U. o. I. 364–5.
November 26. Szalay, 185–6.
Október 30. Fiedler, II. 225–9. Szalay, 144–148.
November 10. és 27. Fiedler, II. 231–3., 241–4. Szalay, 160–1., 188–191.
Fiedler, II. 244–5. Szalay, 191–2.
Deczember 1. Fiedler, I. 245–7. Szalay, 193–5.
Deczember 1. Fiedler, I. 260–4. Szalay, 200–207. Brenner hevesen támadta Vetésy eljárását. Szalay, 198., 208. Vetésy deczember 6-án értesítette Rákóczit, hogy beadta emlékíratát (Szalay, 209.), de azt csak 10-én küldte meg. (U. o. 213.)
80. DANZIG.*
Danzig (289. l.) Merian 1645. évben megjelent rézmetszetéről.
Deczember elsején a fejedelem éppen ebédnél ült, mikor Elbingben hagyott udvari emberei tizenegy lóval megérkeztek hozzá. Ezóta Máriássy Ádám, Ilosvay János és László, Kálnoki Mihály, Szathmári Király Ádám, Török Zsigmond, Olasz Márton stb. állandóan környezetében voltak s hogy magyar ruhájukkal feltűnést ne keltsenek, egymásután fölvették a német libériát.* «A plundrában» maga a fejedelem is csak gróf Saaros volt s leveleit is erre a névre czímeztette.* Új költségvetést készíttetett udvara számára s mindenkinek adott, a mit adhatott; de «száz oka» volt,* hogy ügyei jelen állásában a költekezéstől óvakodjék. Ezt követeivel szemben alig tehette. Nehéz helyzetében is Londonban való maradásra intette Klementet, míg Utrechtbe indúlhat, a mi a reméltnél hamarább történt meg.* Forgách Simonnak ezer tallért küldött, mert «a czafrang és aranyos szerszám-tinktura megárthat egészségének.» Esterházy Antalnak, Csáky Mihálynak szintén ezer-ezer forintot igért, csak arra kérte őket, hogy erejét meghaladó módon ne költekezzenek, mert mindent a magáéból ad.* Kijev felé készülő udvarának maradást parancsolt. A gavallérok (nemes ifjak) csöndesen maradtak, de Vaynak is megmondták, hogy a fejedelem különös parancsa nélkül sehova sem mennek.* Bercsényi azt szerette volna, ha a fejedelemmel együtt mindnyájan Oroszországban kereshetnének biztosabb megélhetést; de Benkovics András ez ügyben hiában járt a fejedelemnél, a ki azt javasolta,* hogy egyenek, ha nincsen is mit enniök, békével lakjanak, ha nem maradhatnak is…
Sz. Király naplója, 255., 257.
Deczember 19. Szalay, 223.
Deczember 9. U. o. 213. Fiedler, II. 247–8.
Deczember 19. Fiedler, II. 249–250. Szalay, 221–2.
Deczember 19. Szalay, 221–3.
Deczember 20. U. o. 224. Arch. R. VII. 75–8.
Deczember 26. U. o. VII. 80–1.
A türelemhez olyan hűséges emberek kellettek, mint a szegény nemes ifjak, a kiknek már a csizmájok is szakadozni kezdett, porcziójukból is levontak naponta egy polturát, Krucsaynak mégis megfogadták, hogy akármilyen inségbe jussanak, és ha mindenöket eladják is: a fejedelem híre és parancsolata nélkűl egy sem távozik el Rákóczi hűségéről. Ha látják, hogy semmiképpen sem élhetnek meg: a maguk költségén küldenek követet hozzá, hogy parancsolatát vegyék; s ha a fejedelem úgy látja jobbnak, mentse föl őket kötelességök alól, mert semmit sem tesznek, a mi a fejedelem akaratával ellenkeznék.*
Krucsay Rákóczihoz, 1711 deczember 23. Szalay, 225–228.
Szemébe szökhetett a köny Rákóczinak, mikor a nyomorúságot választották azok a fiatalok, kiket tárt karokkal vártak otthon a kényelmes ősi kúriákban. És megilletődve olvashatta tovább a levélből, hogy otthon az urak hallgatnak, a közrendek nagyon elégedetlenek, nem igen szabadkoznának újabb fölkeléstől. A haza dolga még most tűrhető; de ki tudja, milyen lesz idővel! Rákócziról mindenütt csak jót beszélnek, Bercsényiről rosszat. A fejedelem követhette volna Vetésy tanácsát, hogy csak magáról s erdélyi fejedelemségéről gondoskodjék; hiszen Torcy külügyminiszter deczember 23-ikán kijelentette, hogy már nincsenek magyar szövetkezett rendek, nincs magyar köztársaság, – a fejedelmet s a mellette levő magyarokat nem lehet szövetséges rendeknek tekinteni.* De másképp gondolkozott egy hét múlva, mert az angol parlament beleegyezett, hogy Anglia a Bourbonok spanyol királyságának elfogadása alapján indítson béketárgyalásokat.* Továbbra is számolt Rákóczival, a kinek olyképpen kellett részt vennie a politikai vásárban, mint karácsony napján Danczka belvárosában, a hol szintén nem magának, hanem a társaságában levő hölgyeknek: a kulmi palatinusnének, s a korona-maréchalnénak vett egyet-mást.* Ennek a rettenetes 1711. esztendőnek a végén úgy érezte magát, mint lakóhelye, Danczka városa, a melynek a vihar éppen akkor egyszerre százhúsz tengeri kereskedő hajóját tette tönkre.* A bajok őt is mindenfelől s napról-napra jobban szorongatták.* Az újesztendővel ugyan virradni látta a bujdosók szerencséjét, de az az egy sugár olyan homályból tört elő, hogy kételkedett benne, fölvirrad-e egészen vagy sem. Akármint legyen, erősen hitte, hogy «valamint a szélvésztől hányatott hajó odamegyen, a hol világosságot lát: kormányunkat nekünk is kétségkívűl arra kell tartanunk, a merre villámlik a szerencse».*
Szalay, 229–230.
U. o. 240. Fiedlernél (II. 271–2.) november 27-i hibás kelettel.
Sz. Király naplója, 255–6.
U. o. 256.
Önéletrajz, 240.
1712 januárius 22. Szalay, Rákóczi bujdosása, 290.
