III.
III.
Eötvösnek az a közhasznú tevékenysége, melyet az irodalom említett kétoldalú művelése által czélul tűzött ki, a börtönügy érdekében kifejtett munkásságával kezdődik. Törvényeink t. i. sohasem intézkedtek az 1841–43-iki javaslat előtt börtöneink berendezéséről s így ezek teljesen a megyékre hagyva, legszomorúbb és legkirivóbb ellentétben álltak czéljaikkal és a külföld ebbeli haladásával. Ma már köztudat, hogy a börtönügy első sorban nem emberiességi, hanem köz- és büntetőpolitikai kérdés; de akkor éppen az említett okokból az emberbaráti oldal került előtérbe. Tudtunkkal nálunk az irodalomban Toldy Ferencz (Schedel) volt az első, ki röviden említi a külföld ebbeli haladását 1830-ban, a Tudományos Gyűjtemény-ben,* s midőn Beaumont és Tocqueille híres műve az amerikai börtönökről németül 1833-ban megjelent,* Toldy ezt a Tudomány Tárban ismertetvén, újra a kérdésre irányozta a figyelmet. Azonban az általános érdeklődést, mint Eötvös utóbb a börtönügyről írt műveiben ismételve említi, Bölöni Farkas Sándor ébresztette föl Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834) cz. művével (x. fejezet), ki részletesebben, mint nálunk addig bárki, ismerteti Amerika emberszerető újításait s ezzel ellentétben helyzetünkről így szól: «Nálunk a fogházak a megromlott erkölcsök szemétházai, hová egyidőre kihányatik a társasági élet megvesztegető rothadt rész, hogy ezen házban, mint a gonoszság iskolájában, a henye élet unalmai közt egymást tanítva, még rendszeresebben betanultassék a gonoszság a státus költségén, hol a fogoly a botozások közt, megutálva a boszúálló törvényeket s az őtet megalázott és kebléből kirekesztett emberiséget, új elkeseredéssel tért meg az életbe, visszaboszulni az őket üldözőket.»
XIV-ik évfolyam II. 102–109. l. Julius: Vorlesung über Gefängnisskunde (1828) műve alapján a J. B. Friedrich-féle Magazin für die philos., medic., und gerichtliche Seelenkunde 1829 1–2. füzetéből. (Würzburg).
Beaumont u. Tocqueville, Amerika’s Besserungs-System und dessen Anwendung auf Europa. Übers. von K. H. Julius. Berlin. 1833. Toldy ismertetése: A bűntetőrendszer az egyesült országokban. (1894. IV. 105–1159. lap.
Börtöneink e rajza visszhangra lelt irodalomban, közéletben egyaránt. Amott először Kölcsey Vadászlak elbeszélésében adott róluk rövid, de megdöbbentő rajzot (Emlény, 1837); őt számosan követték s így a kérdés napirendre került.* Az érdeklődést növelte az is, hogy az 1790–91-iki országgyűlés által készíttetett rendszeres munkálatok közt volt egy büntetőtörvénykönyv is, mely 1827 óta szintén újra dolgoztatván, az ebben működő bizottság börtöneink régi állapotát tarthatatlannak találván, négy kerületi börtön építését javasolta. Midőn azonban az 1832–36. évi országgyűlésen a többi rendszeres munkálattal együtt ebből sem lett törvény, a megyék, Deák bölcs javaslatára, elhatározták, hogy, mint sok egyébben, saját hatáskörükben fognak börtöneikről is intézkedni.
L. Zsoldos Ignácz: Néhány szó a honi közbátorságról. 1838. – Eötvös alább említendő művében 1838. 5–13. l. – Szemere Bertalan: Utazás a külföldön, 1840. II. 67–69. l. – Deák és Hertelendy: Követjelentés. 1839–40. 69. l. – Eötvös és Lukács: Fogház-javítás. 1842. 105–112., 192. l. – Megjegyzendő, hogy az így felébredt érdeklődés miatt eléggé jelentékeny és sehol kimerítően nem méltányolt büntetőjogi és börtönügyi irodalom jött létre 1833–1844-ig, mely még a 1841–43-iki büntetőtörvénykönyvi javaslat bukásával sem szünt meg. Elkezdte Szalay a Themisben (I. 1837.) Livingstone Ed. művének (A system of penal law for the state of Louisiana) ismertetésével a North-American Review nyomán s folytatta az önálló műveken kívül mindenik folyóirat (Lukács Móricz: Büntetőjogi theoriák. Budapesti Szemle. 1840. II.) s utóbb mindenik politikai lap; de itt föl nem sorolhatók. Legjobban méltányolja őket Pulszky és Tauffer Emil: A börtönügy. 1867. czímű mű 57. s köv. l. s legteljesebben Fayer László: Az 1843-iki büntető javaslatok ansyaggyűjteménye. l. Bevezető tanulmány.
E munkálatok, a közvélemény, Arad megyének 1821-ben életbe léptetett példája, de különösen Bölöni munkájának hatása alatt, melyet az akadémia nagy díjjal tüntetett ki, Abauj, Komárom, Vas, Nógrád, Gömör, Pest megyék gondoskodtak különösen ú. n. dolgozóházakról; Borsod megye pedig választmányt küldött ki egy jó börtönterv elkészítése végett, melynek az akkor Sályon lakó Eötvös, továbbá Szemere Bertalan is tagjai voltak. Ez volt főkép oka, hogy Eötvös a börtönrendszer kérdése iránt érdeklődni kezdett, mely több éven át foglalkoztatta. Borsod megye e választmányához ő és Szemere Bertalan is külön-külön munkálatot adtak be. Szemere műve (Terve egy építendő javítófogháznak a magány-rendszer elvei szerint.* Kassa, 1836. Egy tervrajzzal. 64 l.) főképen gyakorlati alapon, valódi írói művészettel tárgyalja a kérdést s különösen Vaux Róbert és Livingstone, továbbá pár európai tudós (Crawford, Julius stb.) elvei alapján az erkölcsi javítást csak a rab teljes elkülönzésével és dolgoztatásával tartván elérhetőnek, csupán a magánrendszert helyesli annál inkább, mert a hallgató-rendszer csak korbácscsal tartható fenn s főképpen ez okból keltek ki ellene Livingstone s több mások.
Kibővítve l. Utazás a külföldön, II. 67–101. l. a tervrajzzal együtt.
Eötvös első műve e kérdésben Vélemény a fogházjavítás ügyében ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez czím alatt jelent meg, mint a Szalay Themis-ének II. füzete és külön czímlappal is (Pesten, 1838. Heckenast Gusztáv. 61 l. és 5 tervrajz), melynek rendeltetése már czíméből világos. Eötvös, mint akkor minden állami intézményt, a büntetőjogot is a társaságok természetéből származtatja. De ugyanez nem ad rá jogot a társaságnak, hogy a bűnöst oly börtönbe csukja, hol a rossz levegő öli meg és hogy a kisebb-nagyobb bűnösöket, gyakran gyermekeket, tanúkat a legnagyobb gonosztevőkkel zárja együvé s így a börtönöket a testi és erkölcsi romlás tanyáivá tegye.* Pedig ilyenek a mi börtöneink mind a két szempontból; amazt előidézi az egészségtelen berendezés, emezt a vegyes elzárás; holott az új börtönrendszer czélja e két hiba kikerülése, t. i. ne érjék a rabot testileg nagyobb szenvedések, mint minőket rá a törvény szabott és ha erkölcsileg már nem is javul, pedig ez volna a czél, legalább ne romoljék. Howard s utóbb Bentham törekvései után Amerika tette e téren az első lépéseket 1786-ban Philadelphiában a walnut-streeti börtönnel; de csak 1816-ban nyilt meg New-York államban az auburni, Pensilvániában 1817-ben a pittsburgi és 1821-ben a cherry-hilli börtön, melyek teljesen magános elzárás által kivánták megvédeni a bűnöst társai rossz befolyásától. Azonban Auburnban 1824 óta s ennek példájára még hét más államban az ú. n. hallgató-rendszert, azaz éjjeli külön elzárás mellett a nappali közös, de hallgató munkáltatással járó módot alkalmazták. Philadelphiában ellenben az 1827-ben megnyilt nagyhírű börtönben, továbbá Pensilvániában és New-Jerseyben, valamint több helyt Európában is, a munkával összekötött magános elzárást fogadták el végső-javításképen. Innen a hallgató-rendszert abban az időben auburninak, emezt philadelphiainak is nevezték.
Eötvös maga említi, hogy ő is tanítja volt egy börtön-typhus-járványnak 1836-ban Szabolcs megyén átutaztában. 7. l.
Eötvös e művében tulajdonképen a két rendszer egyesítését vélné helyesnek, mert a gyanúsokra és a rövidebb elzárásra itéltekre az auburni rendszert igazságosan nem vélné alkalmazhatónak, csak a magános elzárást; e mellett e két rendszer egyesítésével az építési költségek is csekélyebbek lennének. Ily alapon tesz javaslatot s közöl tervet a Borsod megye által építendő fogház számára Aubanel (1837) művéből, melyet Vaucher-Crémieux építész tervezett. Magában a javítás czélzatában legfontosabbnak a munkát tartja s e mellett a baltimorei rendszer szerint ajánlja, hogy a rab, dolga elvégzése után, maga hasznára dolgozzék. Végül hangsúlyozza, hogy valódi jobbulásra csak az igazi hit vezet és másodsorban az, ha e jobbulás elősegítésében közremunkál az egész társadalom. Ez röviden a Borsod megyének benyujtott két javaslat; közülök a megye, úgy mint utóbb egész törvényhozásunk, a magán-rendszert fogadta el.
15. A «VÉLEMÉNY A FOGHÁZJAVÍTÁS ÜGYÉBEN» KEZDŐSORAI.
Az itt elősoroltak voltak okai annak, hogy az 1839–40-iki országgyűlésen, 1839 szeptember 22-ikén, az excerpták közt Lónyay Menyhért Zemplén megye utasításából egy büntető törvénykönyv kidolgozását javasolván s Deák felszólalására mindenekelőtt a börtönrendszer megállapításának szükségességé határozván el: az V. t.-cz. értelmében egy bizottságot küldtek ki, mely a jövő országgyűlésre munkálatát mindkét irányban adja be, az országos választmány 1827-iki javaslatának átdolgozása alapján. E bizottságnak, melynél nevezetesebb még talán soha sem ült össze hazánkban, a főrendek részéről Eötvös is tagja lett. E szerint nálunk, mint az idézett V. t.-cz. 1. §-a bizonyítja, a büntető törvény kidolgozása a börtönrendszerből indult ki s nem megfordítva.
Ez a bizottság 1841 deczember elsején Majláth György országbíró elnöklete alatt megkezdvén üléseit, már az V-ik összes ülésen, deczember 13-ikán, kimondta, hogy akár a bűnös javítása, akár legalább elromlásának kikerülése czéljából, a magánrendszert választja a börtönrendszer alapjául, mint a mely lényegében kifejezi a büntetést és a szigort az emberiességgel egyesíti. E végzés részletes kidolgozása végett az alválasztmányhoz került s ez volt oka, hogy Eötvös és Lukács Móricz egy második művet adtak ki Fogházjavítás* czím alatt Deáknak és Klauzálnak ajánlva, mely 1842 július 26-ikára jelent meg. Így e mű, ha czélja a hallgatórendszer elfogadtatása volt, e tárgyalásokra elkésett, de nem az országgyűlésre nézve. Mint terjedelme is mutatja, ez részletes és valóban a kérdésről nálunk mindeddig legalaposabb mű, mely az egész irodalom felhasználásával készült. E nagyobb műben lényegében mindaz benne van ugyan, mi Eötvös előbbi művében*; mindazonáltal különbözik az 1838-iki röpirattól különösen a következőkben: ebben Eötvösék már nem a társaságok természetéből következtetik az állam büntető jogát; mert ebben az időben általában is kicsinyleni kezdték a Rousseau-féle szerződési elméletet; hanem ezt önmagából, a létezés tényéből és szükségéből magyarázzák se kiterjeszkednek a büntetés czéljának és lényegének egész elméleti tárgyalására. Másodszor részletesen ismertetik az összes börtönrendszereket, az egyes börtönöket, valamint a bennök és általok elért eredményeket s ezek alapján az összes börtönberendezésre minden irányban részletes javaslatot adnak. Végre itt Eötvösék teljesen az auburni, tehát kényszermunkával egyesített hallgató-rendszer mellett foglalnak állást; mert ez alsó néposztályainkra a legvisszaijesztőbb, a rabok egészségére kedvezőbb, a lelki életet kevésbbé rontja meg, a rabmunka felhasználása miatt jóval olcsóbb, a rabok jobbulására nézve legalább is nem kedvezőtlenebb; végre e börtönök egész berendezése kevesebbe kerülvén, viszonyainkhoz illőbb és megvalósíthatóbb.
Pest, 1842. Heckenast G. VIII, 352 l. és 3 tervrajz.
L. főleg az előszót, ezt a második művet a 101. laptól kezdve s végre a connecticuti fogház szabályait. Részletes összevetését l. Összes művei. XII. 270. l.
A hallgató-rendszer teljes mellőzése volt az oka, hogy Eötvös 1842 január 3-ikán a magánrendszer részletes kidolgozására kiküldött alválasztmányban nem vett részt s nem azon összülésekben sem, melyeken ennek jelentését tárgyalták. Így került e javaslat az egész Európában feltünést keltett büntetőtörvényjavaslattal és eljárással együtt, az 1843–44-iki országgyűlés elé, melynek tárgyalását a királyi javaslatok is első helyre tűzték ki. A börtönügy ekkor már minden oldalról áttanulmányozva, pompás és alapos szónoklatokra nyujtott alkalmat; Eötvös itt is elmondta már ismert okait a hallgató-rendszer mellett, de mind a két tábla a magánrendszert fogadta el. Azonban utóbb a részleteknél úgy ebben, mint a javaslat egészében a két tábla közt áthidalahtatlan elvi ellentétek állottak elő; nevezetesen a büntetőtörvényjavaslatnál az esküdtszéki intézmény, emitt a felállítandó minta-börtönök száma, költségei, helye miatt s mindezekben 1844 november 13-ikáig, az országgyűlés végéig sem tudván megegyezni, az egész javaslat és gyökeres javítás elmaradt s az első magyar büntetőtörvénykönyv csak 1878-ban (V. t.-cz.) jött létre.
