Emlékiratok
Emlékiratok
Pedig szeretett volna elkészűlni vele. Volt érzéke, tehetsége, előkészülete hozzá, hogy jó történetíróvá legyen. Egy levele, melyet példányához, mesteréhez, kora nagynevű történetírójához, Paulus Joviushoz írt, mint adversariákat ennek munkájához, mutatja, hogy korának történeti irodalmát ebből a szempontból is tanúlmányozta. Magyar krónikájával is ezt készítette elő. Pár sorral, históriai egymásutánban közli az eseményeket: csak Buda bukásánál tesz kivételt, melyet terjedelmesen, a részletekre is kiterjedve ír le. S e tervezett munkájához anyagul szerezte be a fontosabb események leírásait szemtanúk által. ZAY FERENCtől Lándorfejérvár bukásának s BORNEMISZA PÉTERtől Buda elestének leírását, melyek közül az első írójának éles megfigyelő tehetségére vall. Még egy más emlékirat is maradt ránk ezen időből, a MARTONFALVI IMRE deáké, mely az Enyingi Török család számára készűlt (1520–1583) s kivált kortörténeti tekintetben sok érdekes részletet tartalmaz.
Azok közül az apróbb magyar nyelvű memoire-ok közül, melyek az időből fenmaradtak, csak egyet említünk még fel, mely magasan kiemelkedik a többiek felett: MINDSZENTHI GÁBOR naplóját János király utolsó napjairól. Egyszerű, de megható epilogja János király zaklatott életének. Meleg rokonszenvvel, közvetlenséggel írva. Egy felesleges szó nincs benne, de hogy minden szava igaz, bizonyítja az a hatás, melyet az olvasóra tesz.
