Heltai Gáspár
Heltai Gáspár
Magyarország első nyomatott s magyar nyelven írt történetét egy szász papnak, HELTAI GÁSPÁRnak köszönhetjük, ki, hogy a magyar irodalom megalapítása, felvirágoztatása érdekében nagyobb tevékenységet fejthessen ki, nyomdát állított fel. Csak születésére s hivatalára nézve volt szász: igazi magyar reformátor, kinél többet a magyar nyelvért és irodalomért korában senki sem tett. Érezte annak szükségét, hogy Magyarország története a magyar közönségre nézve hozzáférhetővé legyen. Kettős elfoglaltsága – mint pap és nyomdász működött – nem engedvén, hogy maga önálló kutatásokat tehessen, arra szorítkozott, a mi már megvolt: Bonfinira. Nem volt megelégedve Brenner Márton 1543-iki kiadásával, mely csak a három első részt foglalta magában, egy Csáky Mihálytól kapott kézirat alapján 1565-ben kinyomatta a IV-ik decasnak hat első könyvét eredeti latin nyelven Historia Inclyti Regis Matthiae Hunyadis Regis Hungariae Augustissimi cím alatt. Már ekkor igéretet tett Magyarország történetének kiadására, s hozzá is fogott adott szava beváltásához, de a nyomtatás befejezése előtt meghalván, a Chronica az magyarok dolgairól című munkája nyomtatását özvegye fejezte be 1575-ben.
Maga mondja a címlapon, hogy a magyarok történetét Bonfiniusnak nagy könyvéből és egyéb históriás könyvekből nem kicsiny munkával hozta rendbe és írta meg magyar nyelven. De a Cancionale kiadójának a nagy elterjedésnek örvendett históriás énekek s más hagyományok rendelkezésére állottak s ezekből ő inspirációt és adatokat meríthetett. Előre bocsátja az ország leírását, kezdi Scythián, a húnokon s a mohácsi vészig folytatja. Valóban nem fordította s nem is utánozta Bonfiniust: jól mondja, hogy »rendbe hozta«. Bonfini dagályos író, stílusa keresett, hemzseg a bombasztoktól, mint egy igazi humanista. Heltai előadása tiszta, világos, keresetlen. A nép nyelvén ír, hogy mindenki megértse. Azután felfogása is más, ítéleteiben is eltér Bonfinitől, a kor szelleme, a protestantizmus szemüvegén át nézvén az eseményeket, az egész Bonfini-féle munka átalakúl kezei közt. A kényes ízlésű és magas míveltségű humanisták számára írt latin históriából készűlt az első népszerű magyar történet.
HELTAI „CHRONICÁ”-JÁNAK CÍMLAPJA.
(Kolozsvár 1575.)
A mi e két nyotmatott könyvön kívül magyarul írt történeti munka korunkig fenmaradt, azokról a kortársak közül legfeljebb egy-két jó barátnak s legfeljebb egy kis szűk irodalmi körnek lehetett tudomása. A legelsőről, mely ezek sorát megnyitja s a legnevezetesebbről csak homályos hagyományból birtak tudomással az emberek, míg végre öt századnegyed előtt egy dalmáciai utazó, Fortis apát, Sebenicoban, a Drágánicsok levéltárában színről színre látta Verancsics Antal munkáit. De azután is egy századnegyednél több idő telt el, míg hazájokba visszakerűltek, s még több, míg az akadémia történelmi emléktárában hat kötetben megjelenhettek.
Verancsics Antal arcképe.
A magyar egyházfejedelmek tisztes sorában a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el e munkák írója. Gyermekéveit a Statileóknál, Beriszló Péternél (veszprémi püspök) töltötte, tanúlmányait Páduában végezte. Szolgálatai sorát János király udvarában kezdte, folytatta Izabellánál, Ferdinándnál s végre Maximiliántól elnyerte az esztergomi érseki széket. Majd minden európai udvarnál viselt követséget: a pápáknál, Ferenc francia s Henrik angol királyoknál, de legnevezetesebb kétszeri konstant cinápolyi útja volt. A két Statileo s Beriszló udvaraiban nyert benyomások döntöttek a gyermek jövendő sorsa felett, átélte Magyarország hanyatlásának egész korát Ulászlótól II. Miksáig, résztvett az államügyek vezetésében s főként a diplomáciai pályán tett nagy szolgálatokat hazájának. Be volt avatva az államtitkokba s éppen az a körülmény, hogy kora történetének megítéléséhez megadhassa a helyes szempontokat, bírta rá, hogy a rendelkezésére álló roppant anyagot feldolgozza. De nagy munkájának csak töredékeivel készűlt el: úgy szólva egyes fejezetekkel, melyeket De rebus gestis Hungarorum cím alá foglalt. Ezek összeillesztésére, magára az utolsó átdolgozásra nem maradt ideje.
