Bacsányi Bécsben
Bacsányi Bécsben
Kiszabadulása után megint elülről kellett kezdenie megszakított életét. Törhetetlen lelki erővel s dacos jellemmel neki indúlt a világnak, hogy legalább a mindennapit megszerezze. Bécsben állapodott meg, hol a bankóhivatalnál saját följegyzése szerint »finánctiszt« lőn, később a pénzügyi igazgatóságnál udvari fogalmazó. A mint anyagilag biztosítva érezte magát, újra az irodalom felé fordúlt tekintete, folytatni akarván azt a munkát, a melyet Kassán oly derekasan megkezdett. Nem a saját műveit, hanem az előtte tekintélyben álló más írók költeményeit óhajtá megismertetni a nemzettel s így indítá meg dunántúli íróbarátainak költségén a Magyar Minerva című nagy fontosságú vállalatot Ányos Pál munkáival. A bécsi írói és művészi körökben, kivált Blumauer társaságában, újra éledt munkakedve, főleg miután Baumberg Gabriellával a bécsi közönség kedvenc költőnőjével megismerkedett, kit aztán 1805-ben nőül is vett. Családi boldogsága azonban nem lehetett zavartalan. Egy végzetes körülmény 1809-ben, midőn Napoleon Bécset megszállotta, újra feldúlta nyugalmát. Mi volt e végzetes körülmény: mai napig sem tudható egészen biztosan. Kazinczy szerint ő fordította le Napoleonnak a magyarokhoz intézett kiadványát. Jóllehet Bacsányi irodalmi hagyatéka e pontra nézve semmi felvilágítást nem nyújt; s újabban Wertheimer Ede és Szinnyei Ferenc elég meggyőző adatokkal bizonyítgatták, hogy a Kazinczy ráfogása merőben téves: de abból, hogy Bacsányi folyvást csak a Kazinczytól említett gyanú ellen védekezik; hogy a béke megkötése után ő is eltünik a francia sereggel és Párizsba érve a francia pénztárból kétezer frank kegydíjat kap, a melyet élte végeig húz; midőn pedig Metternich Párizsba nyomúl a szövetségesekkel, Bacsányi szükségesnek látja azonnal jelentkezni, de mielőtt ezt tehette volna, kora hajnalban fogságba hurcolják s később is újra és újra vizsgálat alá veszik: hajlandók vagyunk azt hinni, hogy Bacsányinak 1809-ben bármikép a franciák kezére kellett járnia, vagy a hogy Kazinczy írva hagyta, vagy más úton.* Felesége minden követ megmozdított, hogy Bacsányi visszanyerje szabadságát, mit csak 1816-ban érhetett el, mikor Brünnből kiszabadították ugyan, de folyvást rendőri felügyelet alatt tartották Linzben. Itt, elszakítva honától, elszigetelve azoktól, a kikkel az irodalmi élet terén fáradozott, nem érezhette munkásságának hatását, a mi neki új ösztönt adhatott volna, megrontva egészségében s életkedvében, élte le hosszú életét. Föl-fölvette írótollát, hogy a nyelvujítás harci zajában ő is hallassa véleményét, de szava megszűnt irányadó lenni, a mi csak annál jobban elkeserítette. Bizonyos fanyar büszkeséggel, hideg közönynyel olvasta azokat a kritikákat is, a melyek 1827-ben s 1835-ben összegyűjtött és általa kiadott költeményeire vonatkoztak. Mind ebben sértő mellőztetést látott s okául első sorban Kazinczyt tekintette, a kinek tanítványai alkották akkor az irodalmi közvéleményt.
L. Széchy K. értekezését: »Magyar költő idegen földön.« Az erd. Museum-egylet bölcseleti stb. kiadványainak VI. köt. és Szinnyei Ferenc tanulmányát. (Irod. tört. Közl. 1898. évf.)
Bacsányiné Baumberg Gabriella.
