4
4
Az asszony természetesen ott hált lova mellett a versenyt megelőző éjszakán, mert úgyse tudott volna másutt aludni ezen a világon.
Nem lehet verseny előtt magára hagyni a lovat, vigyázni kell táplálékára, itatására, kedélyére, s főleg arra, hogy be ne adjanak neki valamit a mindenre elszánt lócsiszárok, ami megzavarná képességeiben.
Különben is Kétévesyné akkorára már bemutatás révén megismerkedett az istálló egész publikumával.
Állt itt egy sárga kanca, aki régebben is Karolin névre hallgatott, mikor még az volt a foglalkozása, hogy virágkoszorúkat akasszon öreg grófok és diadalmas versenylovak nyakára. Valahol eltévesztette a dolgát, mert Lókötő úr útjába került, ahol bizonyos versenyek megnyerésére volt kiszemelve.
A kancává lett virágárusné asszonyos bizalommal beszélt Kétévesynével az itteni állapotokról, ahol Lókötő úr a legnagyobb gazságokat követi el.
– Sohase lehet tudni, hogy mit akar, megcsalja még az abrakmesterét is – a feleségének pedig azt mondogatja, hogy lovaival ő maga akar nyerni, nem pedig a felesége férfiismerősei – panaszolta Karolin.
A lovak között állott Weiser Rudi turfjátékos, aki a régi lóversenyek idején vonaton lakott, hogy minden lóversenyt megszemlélhessen, amelyet a monarchiában rendeztek. Pénze és hitele fogytával természetesen ló lett belőle, hogy a verejtékes munkájával áldozzon szenvedélyének. Még mindig kackiás volt, bár öreg ugró ló lett belőle,220 akit lókötő mindig kiirtással fenyegetett, ha rosszul venné az akadályokat.
– Nem is hiszi, asszonyom, hogy mennyire félek a vizesároktól! Nem csupa arany az élet! Öregségére senki se menjen lóversenyre – intette a híres Rudi az asszonyságot, akivel sokfelé találkozott a különböző pályákon, akár Tátralomnicon, akár Siófokon.
Egy sarokban Dobrin, a híres bookmaker és fogadó állt, üres jászola felett lónak varázsolva, és félig vak szemével panaszosan nézett az asszonyságra.
– Hiába már a tavasz, éppen úgy hiábavalók az őszi versenyek, formánkat mi már többé nem találhatjuk meg. Fiatalság kell még ahhoz is, hogy az ember a lóversenyen nyerjen. Jogász koromban egy forintot tettem fel a Szerecsen utcában, és nyertem rá száz forintot. Lehetséges volna ez máma, amikor abbahagytam jogi tanulmányaimat, kipusztultam a bookmakerségből, elhagytak kedveseim, barátnőim és barátaim, máma kapok egy-két liter zabot, ha Lókötőt a múlt időkre emlékeztetem? Ne engedje Szilvóriumot versenyezni, ő még aránylag fiatal ember, más pályán is boldogulhat, mint versenytéren – mond a lóvá varázsolt Dobrin, akinek ugyancsak nehéz munkával kellett megkeresni mindennapi kenyerét. Csalni tanította a fiatal lovakat.
