Rimaszombat, dec. 14.
Rimaszombat, dec. 14.
Az ellenség 11-kén estve jött Kassára s míg a mieink Eperjes felé vivő úton levő hidnak széthányatásával bibelődtek, addig ő más oldalon a folyón átmenvén, a városba bejött; mire a még el nem indúlt többi nemzetőr szaladt merre tudott, az ott levő honvédekkel együtt, kik, mintegy 800-an, 8 órakor kaptak fegyvert s 9 órakor már tűzbe mentek. – A lengyel csapat hősi kitartásának s mondhatni vakmerős bátorságának köszönhetni, hogy ezen gyalázatos szaladásnak keservesebb következményei nem lettek; nekik lehet köszönni, hogy nagyobb mennyiségű fegyvert az ellenség elől eltakaríthattunk.
Megyénkbeli nemzetőreink, kivéve Papp A. tűzért, Sipekit s még néhányat többnyire haza szaladtak. – Ez méltán megrovandó. Legyen a hiba itt vagy amott, nemzetőrség vagy vezérségben, szigorú korholást s büntetést érdemel. Mert vagy a vezér volt hanyag a hátrálási pontnak megjelelésében, miáltal lehet elejét venni a sereg szétszóródásának, vagy a nemzetőrök hitszegve zászlót hagyottak! Fájdalom, hogy vannak ollyanok is, kik a táborba indúlva, a szétfutást ürügynek veszik hazajövetelre, holott jól tudják, hogy Miskolczon gyűl az erő; de hiába, jobb itthon a menyecske, mint az ágyú mellett; ezt magam is tudom.
Hallik, hogy Rozsnyón 3 ágyút szögeztek ki a város háza elébe, a hárskúti szorosokat pedig fedezetlenűl hagyák.
De legnevezetesebb ma reggel vett azon tudósítás, hogy Schlick Tokaj felé vonúl. – Ha netán Urbán seregeivel egyesűlést akar, valóban nagy figyelmét igényli a hazának, mert akkor kettőjök egyesűlt serege segélyt nyújthat az aradi várnak. Figyelem tehát és készület!
Városunkból mintegy 25 mázsa igen tiszta czin kerűl ki, tegnap vittek Gácsra 16 mázsát. Rezet is adunk, mennyi kell. Van 400 nemzetőrünk, tán jó volna pár ágyút öntetni s felszerelni? mert más fegyverünk nincs.
Még egyet, sok kuvik jár erre, jól lenne a honvédelmi bizottmány, ha a haszontalan pletykaszájakra lakatot vettetne, mert bizony sok roszat szűl az illy lehangolás balhírek terjesztésével; képzelni lehet, mint növekszik a rosz hír, midőn már dec. 13-kán Schlik Forrón és Tornán, 14-kén reggel pedig Miskolczon, sőt itt a városban is három helyütt volt, és ez mind többnyire holmi reactionariusok gaz koholmánya következtében, melly által a népet elrémíteni akarják, s ne adja isten, hogy el is rémítsék.
Még a csécsi postamestert ajánlom az illetők figyelmébe, ki a Gömör alispánjától küldött levelet azért, mert már 10-kén híre volt, vagy mutatkozott is az ellenség, visszaküldte, s e szerint a közlekedést saját hatalmával megakasztotta.
Bizony, bizony a postamestereket is ránczba kellene már szedni, mert azok többnyire incarnatus pecsovicsok. – Én tudok egyet, kire boldog boldogtalan megesküszik, hogy az, mégis postamester. Urak! a közlekedéstől most ezerek élete boldogsága függ, el onnan a langy vagy épen hideg, közönyös vagy ellenséges indúlatokkal, – mert addig habozunk, míg majd késő lesz!
Itt gallicziai zsidó megy át, a mennyi csak kell, hogy van ez?*
Miért nem tekint a hatóság illyesekbe? – A szerk.
