Nagy-Bányáról, dec. 13-ról.
Nagy-Bányáról, dec. 13-ról.
Bem tábornoktól, a felső erdélyi hadsereg fővezérétől, a honvédelmi bizottmányhoz illy jelentés érkezett:
Szerencsésnek érzem magamat, hogy parancsnokságom első tiz napjai alatt, néhány jó eredményről tudósíthatom a magas honvédelmi bizottmányt.
Első gondom volt az ellenséget Erdélybe visszavetni, őt körűlvenni, és a dandárokat mentűl előbb rendezni, hogy azután a körülmények szerint intézkedni tudjak.
Ma már jelenthetem a magas honvédelmi bizottmánynak, hogy az Erdélybe vezető minden főutat csapatokkal és ágyúkkal erősen megrakattam, sőt már incursiókat is kezdünk tenni, s hogy az egész hegyláncz bevágatások által csaknem áthathatatlanná tétetett, és hogy e hegyek mellett a nemzetőrség olly vonalt képez, melly a közlekedést hermetice elzárja.
Ez szükséges volt arra nézve, hogy rendezésünkben nyugodtan előhaladhassunk, és mentől előbb támadó állást vehessünk. Mindezek közt legfontosabb Nagybánya elfoglalása, hova ma reggel bevonultunk. A lakosok örömmel és a város kivilágításával fogadtak. Nagybánya keleti Magyarországnak legfontosabb pontja. Az ezüst- és sóbányák, puskaporosmalmok, vasöntő gyárak, mind újra kezeink közt vannak.
Most már biztosíthatom a honvédelmi bizottmányt, hogy azon eszközök mellett, mellyek már megadattak, és még megadatni igértettek, a nélkűl, hogy új segedelemre szükségem leendne, Erdélyt visszafoglalandom.
– E tudósítással összefüggőleg, egy N. Váradról, ugyancsak december 13-káról szóló magánlevél nyomán, érdekesnek tartjuk ide iktatni a következőket: „Az erdélyi dolgokra vonatkozólag még mind aggasztó bizonytalanságban vagyunk. Annyit azonban mint bizonyost irhatok, hogy Csucsa körül Jank táborát a mieink egészen tönkre tették, s zsákmányúl nyertek 70 mázsa tömlő-túrót, 100 darab marhát és két faágyút. Az áldozat részünkről mintegy 21 ifjú volt. Bem nagyon erélyesen rendelkezik; a Királyhágón ágyúink érczfalúl állanak, mig alatt roppant sánczok vonattak, s irtványok által a hegyi utak is teljesen elzárattak. Az Urbanisták annyira visszavonúltak, hogy csapatjaink Zsibón túl portyáznak. Kolozsvárról álutakon több rövid levelünk érkezett, mellyek szerint Urbán Nagy Pétert s az „Ellenőr” kiadóját, Tilsch Jánost befogatta, s hír szerint ez utóbbikat föl is akasztatta.
Valóban megbocsáthatatlan hiba, hogy jeles készültségű barátunk, Nagy Péter – a gyutacsok készítésének első magyar felfedezője s szorgalmas gyakorlója, a szeretett ifjú lelkész és tanár – maga idejében elhanyagolá a menekülést!* Illy egyéniség ideiglenes nélkűlözése is tetemes veszteség. ... de bizom istenben és Bem tábornok vitézeiben, hogy ügyünknek nem sokára meg lesz ő szabadítva! – Dezső Béla.
Mi hibáztatjuk a merészségnek azon nemét, mikor egyes hazafiak, kik magokat az ellenség előtt compromittáltatnak tudják, személyöket meg nem mentik olly városból, melly magát feladni készűl. – A szerk.
