Arad, dec. 14.
Arad, dec. 14.
Hírére annak, hogy táborunk több oldalról fog megtámadtatni, 48 óráig folytonosan fegyverben állottunk, és ma reggel 10 óratájt a távolabbról hallott sűrű ágyúzás végre elhiteté velünk a komoly támadtatást; mi egész biztossággal a legjobb sikert hívők, mert erőnket olly nagynak képzelők, különösen székely atyánkfiai érkezte óta, hogy veszteni alig hihettük; az egymást váltó ágyúhangok percznyi megszüntére hívén győzelmet vagy visszanyomást, örömünkben kiáltozánk. Azonban délutáni 1 óra után a vár elkezdi a várost lövetni, és az eddigieknél pogányabbúl folytatja; erre már kezdénk csüggedni, de látására annak, hogy táborunk Uj-Aradról ismét ide vonúlt, tökéletesen leverettünk. Tehát Uj-Aradot ma, Lippát pedig a napokban ismét elvesztettük, mintha isten átka nehezűlt volna Arad mármár kétségbeejtett s esett vidékére. Sokak állítása szerint, az ellenség száma roppant, nagyobb része Puchner táborából jövén, Lippát lefoglalása után nyomban odahagyva, csatlakozott a temesvári erővel. Az ellenség 18 ágyúval működött, előbb egy, később két oldalról, a vár pedig harmadik, vagyis több oldalról egész esti 1/4 6 óráig. Azt mondják, illy rendetlen retirade alig képzelhető, kikben leginkább bíztunk, székely atyánkfiai voltak az elsők a megszökésben, a többi aztán természetesen követte; a lengyelek jól viselték magokat, de csapán ágyúcsata levén, ügyességüket be nem bizonyíthatták. Veszteségünk azon felűl, hogy eddig csaknem mindig vesztettünk, tán két ágyú, (pedig szükségünk lehetne még annyira) emberben a mennyiséget ki nem tudhattam. Még folytonosan fegyverben állunk, csapán egy két század bocsáttatott néhány órát pihenni. Reggelig, vagy reggelre mi történik velünk, ha élünk, megírom; tartunk a főmegtámadástól; egyébiránt ha nem is bánt az ellenség bennünket, a vár elláttatott tömérdek szekér eleséggel, és jobb fajta gyújtó s ölőszerrel. Vetter tábornok még nincs itt. Igen sietve irhattam. – Náray Imre.
