N. Becskerek, dec. 13-án.
N. Becskerek, dec. 13-án.
Egy búskomor hangulatunkból felrázó, örömhirnek mondója vagyok. Most érkezett futár előadása után a következőket közölhetem. Tegnap, a reggeli órákban, lelkes Damjanics alezredes vezénylete alatt megindúlt mintegy 2500 főből álló csapatunk Versecz és Zichyházáról a Karlsdorfon táborozó ellenség szétveretésére. A jobb szárnyat Gergely őrnagy, a középet maga Damjanics alezredes, a balt pedig a derék veres sapkásoknak, kik itt valának felállítva, őrnagya Kiss vezénylé. A karlsdorfi sánczokból ágyú-lövöldözésekkel fogadtattak a mieink; tartott a kölcsönös tüzelés több óráig, mig végűl harczosaink rohammal a helyet bevették. Innen az ellenség Alibunár felé vonulván, ott egy darabig helyt állott: azonban előnyomúló harczosaink által ezen helyből is, melly hasonlag körűl volt sánczolva, kiszoríttatván, vad futásnak Páncsova felé keresett menedéket. E fényes győzelemnek diadaljele két ágyú, két lőszeres szekér, 9 mozsár, 300 darab új részint kovás, részint gyútacsos lőfegyver, nem különben két szerb zászló, mellyeket a mieink elfoglaltak. Az ellenségnek vesztesége hallottakban, ide nem számítva azokat, kiket kocsikon elhurczoltak, hanem csak a csatatéren maradottakat, – 4–500 rúg. Részünkről halva maradt 10, sebesűlt pedig 50–60. – Álibunár, e veszedelmes fészke rácz elleneinknek, hol annyi sok terv koholtatott alsó vidékünk elpusztítására; honnan az alsó részek ellen intézett minden expeditiók rendeztetének, – feldulatott, és hamuvá tétetett: Karlsdorfon csak néhány ház, mellyekbe egyes csapatok vették be magukat, gyujtatott fel. Ágyúink s a lovasság egész Petrovoszellióg üldözték az ellenséget; ez utóbbi helynek oláh ajkú lakosai fehér zászlóval jövén elejökbe. A megmenekűlt vad csoport 7 ágyút vitt el magával.
E fényes kimenetelű hadjáratnak dicsősége, a többiek érdemeiből mit sem vonván le, főleg a hazafias érzelmű, igénytelen külsejű, de bátor, és harczias szellemű, Damjanics alezredest illeti. Ő, mint értesűlék, ki épen azon időben, mikor a mieink a készített tervnek össze nem vágása miatt Tomasoracz alatt kudarczot vallottak, Becskereken mulatott, kijelenté, miszerint tervekkel nem sokat szokott bibelődni; minden terve abban áll: az ellenséget ott megtámadni, hol az leggyengébb; felszólítá tehát az itteni parancsnokokat, adnának neki két zászlóaljt kölcsön. Ő azok segítségével meghódítandja az alibanáriakat; s hátúlról témadandja meg Tomasováczot, mellyet, ha előlről segíttetni fog, be is veend. A két zászlóalj (Wasa és egy honvéd) megadatott neki, s ő szavainak első részét dicsően beváltá, s teljes reményünk van már most, hogy, miután holnap csakugyan hátulról támadandja Tomasováczot, mialatt a mieink azt elölről ostromlandják, a büszke tomasováczi tábor a holnapi napot, ha a magyarok istene is úgy akarja, túl nem élendi.
Ma temettetett el katonai pompával a vitéz huszár őrnagy b. Millutinovics, ki a némellyek által ellene támasztott gyanút, mintha inkább szítna hitfelekezeteihez, mint igaz ügyünkhöz, vérével s halálával mosá le. Örök béke lengjen porai fölött.
