Szabadka, jul. 18–án este 9 órakor
Szabadka, jul. 18–án este 9 órakor
Sietve írom e sorokat, s azon reményben, hogy soraim tartalmok, s ennek ujdonsága miatt érdekesek leendnek. Az ó-kéri tábor Verbász alá szállítatott, innen vasárnap a szabadkai, 300 főből álló zászlóalj Futakra parancsoltatott,mert hirűl vették a parancsnokok, hogy a ráczok Cserevicsről Futakra szándékoznak beütni. Seregünk este ért Futakra, s már éjjel riadó által fegyverre szólíttatott. Futakon 45 huszár és 180 gyalog sorkatonaság volt, ezekkel tehát kiíndultak az előre nyomuló, mintegy 800 főből álló rácz csoport ellen. De szembe jövén a lázadókkal, a parancsnok hátrálót rendelet, s az egész sereg Ujfutak széléig visszament; azt mondják, hogy e mozgalom czélszerű volt, mert a lázadók bátorságot nyerve, tömegestől nyomultak seregünk után. Midőn már nem messze volt a két sereg egymástól, a ggyalog sorkatonaság parancsnoka, Lebkovics kapitány, óhitű, azon ürügy alatt, hogy hátulról is jőnek a lázadók, katonasága nagyobb részével eltávozott, mondhatni megszökött, mondják, hogy a főhadnagy is rácz volt, azonban 38 gyalog nem engedelmeskedett, hanem kérve és bátorítva nemzetőreinket „ne hagyjanak az urak”, „csak bátran neki” stb, a csata helyén maradt, szintigy cselekvék 45 huszár és egy tiszt is. két tiszt azonban ezek közül is eltávozott; vagy helyesebbem elszökött. Nemzetőreink tehát egyesülve e csekély számu rendes katonasággal, a lázadókkal vitézűl megütköztek. Az ütközet reggeli 5 órától 7 1/2 óráig tartott. Vitézűl puskáztak, s az ellenséget megszalasztva, űzőbe is vették. A lázadók közűl 50, mások szerint 80 esett el, mennyire a a holt testeket az úton megszámlálhaták. Azt mondták, hogy az útmelletti kenderföldeken is van elég halott. Huszonnyolczat elfogta, ezek közt 12 begecsi svábot, kik a lázadók által erőszakolva voltak e menetelre. E gy zászlót is vettek el s hozták Szabadkár. E hírrel előre jőnek Scultety városi épitész, Mikó könyvkötő és Woroniczki herczeg, ki a katonaságból kilépve szabadkai nemzetőrökkel tesz szolgálatot. Karassay, ujan kinevzett őrnyagy, Voroniczki és Mamuxich lakaktos legvitézebbűl viselték magokat. A bunyeváczok a mesteremberekkel együtt bátran előre nyomultak. Halottunk négy van, egy a gyalog sorkatonaságból, két huszár és szőllősi takácsmester, kinek árván hagyott három gyermekéről a holnapi napon tartandó közgyülésen majd gondoskodni fogunk: sebesített több van. – Az ütközet után Karassay azonnal segítségért küldött, mert Futakon a ráczság torkában, mely csekély erővel bizony nem is maradhatott. Miután azonban esti 8 óráig sem kapott segélyt, sőt tudtára adatott, hogy nem is kap, nem akarván seregünket világos vesztésnek kitenni, a foglyokkal együtt a verbászi táborba ment, s innen az egész kis zászlóalj ma váratik Szabadkára. Mi talpon vagyunk, hogy visszatérő vitézeinket ölelhessük. Voronieczit vállainkon s zeneszóval vittük szállására. Azt mondja, hogy seregünk vitézei közül valamennyien hoznak valamelly emléket a csatából, többnyire yatagunokat, serviánkákat stb. – Hogy épen a szabadkaiakat küldték le Futakra, hogy a sorkatonaság közt áruló tisztek coltak stb, nagy szeget ütött fejünkbe, illy kevés számu ember Futakra! Ha embereink, mint csatáihoz nem szokottak, megfutamodnak, ugy hiszem, egy sem jött volna haza. Különben a dolgok elég zavarban s rosszul mennek; a jász–kúnok most vonulnak városunkon át; a tolnaiak olly csúfúl viselték magokat verbász alatt, hogy nagyobb része haza küldetett. Hála isten, hogy Szabadkát illy gyalázat nem érte.
