Hogyan kell Cobdent érteni?
Hogyan kell Cobdent érteni?
Azok a mi sorompó-döntögetőink sokat hivatkoztak már Cobdenre, sokat Peelre, sokat Anglia szabadkereskedési fejlődésére. Mi meg vagyunk győződve, hogy azon urak nem értik, mit tesznek. Azért hadd ajánlunk nekik a Bremer Zeitungból egy kis magyarázatot. Ők különben is azon jámbor hitben ringatóznak, hogy a szabad kereskedés tanai mindenütt gyönyörüségesen terjednek. Jó lesz látniok, mikint bizony – nekik nem igen van az ő hitök szerint. Talán ekkint ők, az önállástalan utánzás, – vagy saját meggyőződés emberei majd kijózanodnak sorompó-gyülölségökből. –
1340A Bremer Zeitung azon ünnepélyről szólván, mellyet Berlinben Cobdennek adtak a nemzeti ipar gunyolói, s melylyet ez ujság, méltó neheztelésében Freetrader-orgiának nevez, egy beszédet közöl, mint azt Berlinben Cobdennek kellett volna tartania. E beszéd némi magyarázatot fog adni az angol szabadkereskedési apostolkodás értelme s iránya fölött. E beszéd igy következik:
Az idealis intelligentia tisztelt berlini urai! mit mi szabad kereskedésnek nevezünk, azt nálunk azért s annyiban alkalmazzuk, miszerint s mennyiben általa a mi iparunkat, a m i kereskedésünket emeljük, – a mi nemzeti gazdaságunkat gyarapitjuk, – a mi politicai hatalmunkat növeljük. A csupa theoriával, melly önöknél olly nagy szerepet játszik, mi nem törődünk. Nálunk angoloknál a szabadkereskedési elv kiválólag kiviteli czikkely; mint használati czikkelyt a szárazföld jámborainak ajánljuk, kik a nemzeti gazdászatban még csak az iskola porát tapodják. Mi beszélünk és irunk az iparvédelem, a differentialis vámok, a hajózási acták ellen, – de a gyakorlatban erősen ragaszkodunk hozzájuk. Theoriánk, az idegen piaczok számára gyártott theoriánk, külföldi fogyasztóinak tanácsoljuk: szaggassatok le minden sorompót, akadályozzák a forgalmat; a polgárisodást, a népek meghitt testvérisedését; de mi angolok kivételes állást igénylünk magunknak, mi a régi sorompókat inkább vagy kevesbé fentartjuk. Mi eltörültük a gabonatörvényeket, mert munkásainknak olcsóbb kenyeret akartunk biztositani, s gyártmányaik tulnyomóságát maradandólag biztositani. Ezt a szárazföld jámborai előtt igy nevezzük: humanitás:.... Mi angolok apostolai vagyunk a szabad kereskedésnek az egész világ számára, kivevén Angliát. Az ipar védelméről, differentialis vámokról mitsem akarunk tudni más népeknél; mind ezeket megvetendő rococconak bélyegezzük; s önök, berlini idealis uraim, nagyon rendén látandják, hogy mi angolok, kiknél a lord-cancellár parókát visel és gyapjuzsákon ül még mostan is, majd ezutánra is csak a réginél maradunk. John Bull nagyon szivos természetü, nem igen tágit az eddigitől, – de önök, az intelligentia fővárosában, mentek az efféle előitéletektől. Ha mi, a szabad kereskedés apostolai majd minden producumot, mellyet Németország hozzánk hoz, differentialis vámokkal terhelünk, – önöket ez bizonyosan nem boszantja, – önök meg vannak győződve, hogy egykor majd az angol praxis meg fog egyezni a berlini theoriával. És ha ez igen sokára fogna haladni, önöket ideális uram, fratres in freetrad, még sem hagyandja el a német sarkalatos erény: a jámboran kitartó türelem. Addig a német gyapot-gyártmányok kétszer annyit fizetnek, mint az angolok; önök crefeldi s elberfeldi selyme 10 shillinget fog fizetni egy sulyfont után, gyapju-czikkelyeik 10 font sterlinget fizetnek mázsánkint stb. De ez mind ne zavarja önöket, mert nem bocsátjuk-e szabadon be önök nyers termesztményeit, hogy azokat ismét önöknek adjuk vissza, miután velök a munkabért magunknak érdemeltük meg, s vasutainkat, gépgyárainkat, hajóinkat, bizományosainkat, kiviteli kereskedőinket gazdagon s jutalmazón foglalkodtattuk? Minek is gyártanának önök fonalat? Hiszen mi angolok már készen vagyunk erre, önök pedig jobban elhelyezhetik tőkepénzeiket, ha vannak illyenek birtokukban. Persze, az ipargazdag rajnai tartományban, melly fájdalom!
1341a szabad kereskedésről mitsem akar tudni, egy hold föld ára 300 tallér, – mig a nekünk hódolókban alig ér 10 tallért. Meg a proletariusok is mazurabbak itt mint a rajnavidéken. Hanem ez meg ne ingassa önöket theoriájokban. És ha majd önök gabonát sem vihetnek Angliába, mert Canada s az egyesült statusok közelebb vannak, önök igen jól fogják tudni, mikint a gondviselés és angol politica ellen nem szabad zugolódni. Önök, mint idealis férfiak, azért még is hivei maradandanak a theoriának. – Uraim, idealis és theoreticus férfiai a szabad kereskedésnek Berlinben! nekem Nagy-Brittanniában egy scót férfi politicai barátom van, a legpontosabb számvevő Europában s legbuzgóbb barátja a szabad kereskedésnek. E férfit önök ismerik: Hume. Freetrade jelszava. Ő mondá egykor, nyilván, a parlamentben: „Stranguliroznunk kell a szárazföld iparosságát, hogy Nagy-Brittania megmaradhasson magasságán.” Mi a continensnek, kiviteli czikkelyünkkel, a szabad kereskedéssel akarjuk torkát megzsinórozni, más nemzetek iparát, kereskedését, hajózását nem engedhetjük emelkedni. És az én barátom, Hume, nem magánosan áll. A mi nagy Brougham-unk, ki, mint önök tudják, olly buzgón törekszik „a hasznos ismeretek terjesztése körül”, tetszéssel csatlakozik hozzá. – Uraim! gyönyörüség az nekem, férfiakat látnom az intelligentia e fővárosában, kik az elavult nézetek és előitéletek bilincseiből kibontakoztak, – kik a theoria bátorságát olly annyira minden kimélet nélkül tanusitották, – kik milliónyi németekre s kiáltásaikra mitsem hederitenek. Földieimnek nem mulasztandom el elmondani, e szabad kereskedők értelmességét mi magas fokon találtam e Spree melletti meetingben!
Isten bizony! mintha csak nekünk készitették volna e szép beszédet.
