A história és szabad kereskedés, harmadszor.
A história és szabad kereskedés, harmadszor.
Hijában urak, ott a másik oldalon! a históriát folyvást lehet bányászni adatokért, mik a szabad kereskedés ártalmait tanusitják olly időben, midőn még oltalomra vala szükség. Megint szolgálunk illy bizonyitékokkal:
A franczia védegylet egyik nyilatkozatában következő históriai egybeállitást olvashatni:
„A védelmi rendszer természetes ellene a tengerészetnek. Ezt állitják a szabad kereskedés pártolói. Ime, mit felel a história.
Angliának 1825-ig tulzó volt védelmi rendszere, és e rendszer alatt az angol tengerészet leghatalmasabbnak fejlődött ki a világon, ellenére a nagy költségeknek, miket egyéb nemzetekéhez képest kell viselnie.
Ellenkező rendszer mellett, bár gazdag, és az angolokéinál szebb gyarmatokkal bir, Hollandia hanyatlott és csillaga elhomályosodott annak csillaga előtt, ki elvileg inkább adózója mint vetélytársa volt. Hanem Anglia féltékeny gondossággal oltalmazta iparát s tengerészetét; emelkedett is, Holland, ellenben, tisztán kereskedő, nem olly könnyen fogadhata el hasonló rendszabályokat, és leszállott rangja magasságáról. Illyenek a história tanitásai!
„A védrendszer számüzi a kereskedést.” Ezt is állitják a szabad kereskedés baráti.
1342Ez állitás igen merész. Nyissuk meg s hasonlitsuk öszve a vámtáblázatokat. Az okoskodások vitathatók: a számokat nem tagadhatni. Fölebbezzünk a számokhoz.
1825-ben külkereskedésünk átalában 12 száz millióra emelkedék.
1845-ben kétezer háromszáz nyolczvanhét millióra ment.
1825-ben behoztunk ötszáz harminczhárom milliónyi terményt.
1845-dikben behoztunk tizenkétszáz negyven milliónyit.
1825-dikben kivittünk hatszáz hatvanhét milliónyi értéket.
1845-ben a kivitt érték ezerszáz negyvenhét millióra rugott.
Minden részrehajlatlan embert kérdezünk, annyit tesz ez, hogy a védelmi rendszer számüz minden csereforgalmat? És a tények nem a legelevenebb, czáfolata e a vádnak? –
Itt a franczia védegylet tovább folytatja számait a franczia tengerészet viszonyairól, mik most némelly a kölcsönösség elvéhez közeledő szerződések következtében hanyatlóban vannak, de mik sokkal specialisabban francziák, semhogy félnünk ne kellene, hogy közlésökkel az átalánosság érdekét sértendjük. – Ezeket elhagyva a következő szakaszszal folytatjuk.
Nem ismerjük-e a multnak tanitásait? Anglia, mellyre a szabad kereskedés követőinek szemei ugy szegezvék, most, mint voltak egykor a zsidókéi lángoszlopjokra, ez Anglia nem árult el soha semmit titkaiból, miknek segedelmével tengerészetet szerze magának? 1650-ben Anglia adózója volt a hanzáknak, s kivált Hollandnak. Nem volt tengerészete. – De akarta hogy legyen. Mit tőn? A szabad kereskedés és kölcsönösség elvéhez folyamodott-e? Nem. A kölcsönösség erősebbel, mint minő övé volt, megrontotta volna tengerészetét, mint e pillanatban övé rontja meg a mienket. A gyöngébbnek természetes védelméhez folyamodott; csak hogy a védelemmel meg sem elégedék, egész a tilalomig emelte azt. Meghozta hires hajózási törvényét, respublicai kormánya alatt, s megerősitette tiz évvel utóbb királyi kormánya alatt is. Azóta nem engedett tengerészeti elvéből mint csak a legvilágosabb hasznokkal, vagy legparancsolóbb szükségekkel szemben. Mindig nyugtalan és éber szemmel követte hajózásának előmenetelét, lételének s jövendőjének e föltételét, és e rendszerrel, melly olly keveset hasonlit a mi vak kölcsönösségünkhöz, nem egészen egy század alatt, megteremtette magának a világ leghatalmasabb tengerészetét.
Weisz Ferdinánd.
