Vámügyi vélemény.
Vámügyi vélemény.
A hazánk s Austria közt fenálló vámok szabályzata is azon kérdések egyike, mellyek megoldatában a mikintnek megválasztása jó vagy bal szerencsét, üdvet vagy kárhozatot vonhat maga után.
Egy tekintélyes férfiu arról kérdeztetvén meg: mikép lehetne kereskedésünket az osztrák tartományokkal hazánk javára szabályozni? rövid válaszul azt adá: hogy csak a mostani magyar vámrovatokat kell az osztrák vámrovatokkal fölcserélni. Ez ép olly egyszerü mint elmés válasz sok igazságot foglal magában; de mi, soha illy politicának kezet nem nyujtanánk. Ismeretes e hon előtt ama kapcsolat, melly az austriai monarchiának tarka népeit összetartja, ismeretes ama szellem, melly a vegyület benső ügyeit intézi; s ezért az önmegtagadás leplét boritván az örömtelen multra, az osztrák tartományok népeitől csak annyit követel, mennyit nem követelnie ugy bün mint gyávaság volna; önerejével csak annyira törekszik, mennyivel önmagának tartozik; csak annyit kér, hogy egy fokon állhasson az osztrák népekkel; mert az igazságnak csak ugyan azon fokán képzelhető a kölcsönös vállfeszités, mellytől a monarchia ereje, s a népek jövendő jóléte s szabadsága függ.
A véglet közt: „kizárólag monopolizálni nyers termékeinkkel az austriai piaczot, nagyobb védvámot követelni saját gyártmányainkra ha kivisszük, mint szabni az austriai gyártmányokra, ha azokat behozzuk;” és a másik véglet közt: „minél kisebb vámokat szedni az austriai gyártmánytól ha hozzánk hozatik, minél nagyobb vámot szedni a magyartól ha Austriába szállittatik, engedni hogy Austria az egész világtól vegye a nyers terméket, mi széles e világon egyedül őtőle a gyártmányokat, mi a mostani állapot,” – e két véglet közt mi a viszonyos érdekek kölcsönös kiegyenlitését 1338azon alapon inditványozók, hogy hazánk saját szükségeit magyar kéz födözze.
Nincs többé ember széles e honban, ki a mostani állapot fonákságát, igaztalanságát kétségbe vonná. Azt gondolók, hogy a kölcsönös kiegyenlítésre, a saját piacz megovására fektetett kereskedési emancipatio nem fogja többé hátrálni engedni a magyart; azt gondolók, hogy ez tán olly kérdés leend, melly mellett együtt marad mindaz, kit e föld szült. Azoban nem ugy lőn. Szemközt eszméinkkel és nézeteinkkel más eszmék és nézetek állittattak fel. Bennünket históriai tapasztalatok, a számok sulya és sajátszerü körülményeink birnak azon rendszer pártolására, mellyel fejfedő iparunkat védeni akarjuk; szemközt e rendszerrel van, a vámsorompók eltávolitása köztünk s austria közt, mellynek széles és csillogó takarója – a szabad kereskedés rendszere – az, mit az ellenfél emberei a két ország viszonyára nézve kitüztek.
S im észrevételeinket meg kell tennünk. Szóljunk először a vádra, melly következetlenséggel illet bennünket. Igaz, mi meg vagyunk győződve, hogy valamint a népek egyetemének, ugy egyes nemzetek életének szabadnak, bilincstelennek kell lenni: de tudjuk azt is, hogy valamint egyes embernek, ugy egyes nemzeteknek is van kötelességök önmagok iránt. Mi is meg vagyunk győződve, hogy a szabad kereskedés, egyik legerősb, leghatályosabb nyilatkozása leend a népek ama harmoniájának, melly után a meszsze jövendő geniusa epedez: de nekünk nem feladatunk a századok elzárt ölébe nyujtani kezeinket, nekünk kötelességünk azon utakat egyengetnünk, mellyek járására viszonyaink kényszeritenek. Meglehet, ha az egyetemi szabad kereskedés szózata intéztetnék hozzánk, meggyőződésünk más irányban nyilatkoznék; de mi a jövendő lehetőségeivel, a jelennek azonban testetlen ábrándaival nem foglalatoskodunk; azon szabad kereskedést pedig, mellyel kináltatunk, melly országunk határain tul néhány mérföldre terjed, és e széleken ismét nehéz békóra veretik, olly satyrának tartjuk, mellyel éretlenséget hitegetni, kedélyeket ámitani épen ugy lehet, mint az értelemtől szánakozó mosolyt aratni.
Mi magát a szabad kereskedést átalában illeti: kérdezzük meg a szabad kereskedés mestereit, azt értik-e az alatt, hogy egyik nemzet legyen szántóvető csupán, és semmi más, – a másik pedig legyen földmivelő szintén és ezen felül üzzön erős műipart, kézmüzetet, – és ismét egy harmadik legyen egyszersmind földmivelő, iparüző, 1339és ezenfelül üzzön terjedelmes kereskedést szárazon és tengeren? Azok, kik első apostolai voltak a szabad kereskedésnek, soha azt igy nem értelmezék; mert a szabad kereskedés eszméjét nem olly nemzeti életviszonyok idézék elő, mellyek között hiányzott műipar és kereskedés; sőt annak eszméje olly nép kebelében szülemlett, mellynek virágzó műipara és nagy kereskedése volt; – igen, ez Angolhon, miután védrendszere az ipart olly bámulatos magasságra emelé. Igen, a védrendszer mindenhol megelőzte a szabad kereskedést; a védrendszer átmeneti időszakot képezett a népek statusgazdászati életében, ez mindenütt iskola volt, mellyen a serdülő népek keresztül mentek, hol ismereteket, erőket szereztek magoknak az életre. Igy a 17-dik században Frank- és Angolhon, a 18-dikban Muszka- és Poroszország és Austria, igy most a német vámszövetség, s koronkint Északamerika. – De nekünk nem kell messze példákat keresnünk, itt van maga a szomszéd Austria. Ez országban mi fejtette ki az ipart más, mint a közvédelem? és ne történt volna bár ez, s ne történt volna pedig még kevésbé azon alakban, melly a külföldi gyárczikkekben valóságos tiltó rendszerré emeltetett: Magyarországnak legalább virágzóbb mezei gazdasága volna, nyers termékeink piaczai London, Marseille, Antwerp stb. lennének. Jogos, jogtalan, méltányos, méltánytalan uton? elég, hogy Austria magának műipart és kereskedést teremtett; és midőn ezáltal földmivelését előre vitte, Magyarország maradott parlagon kifejtetlen és tökéletlen földgazdaságával egyedül.
S most azon pontnál vagyunk, melly körül mozgalmaink főtengelye forog: „a szabad kereskedés eszméjénél köztünk és Austria közt.”
E szabad kereskedés eszméje következőket foglalja magában: „Magyarország és az austriai tartományok között a vámsorompók lerontatnak; – Austria jövendőben minden vám nélkül hozhatja gyártmányait Magyarországba, Magyarország jövendőben minden vám nélkül viheti nyers termékeit Austriába. – Austria fővárosánál Bécsnél a fogyasztási és községi járulékok továbbá is szedetnek. – Austriában dohánymonopolium létezvén, ez vagy ott is meg fog szüntettetni, vagy Magyarországba is behozatik. – Austriát és Magyarországot a külföldtől jövendőben is ugyanazon vámsorompó fogja elválasztani, minélfogva a) a nyers termékek továbbá is az egész világtól fognak szedetni, b) a gyártmányok behozatala pedig továbbá is tilalmaztatik.
Ezek fonalai ama szövetnek, mellyet az ellenfél emberei előnkbe teritenek, közelebről igyekezni fogunk ezeket szétfosztani.
– egy –
