Bádoggyártás.
1310Bádoggyártás.
A bádog nem egyéb, mint beónzott vas-lemez. Gyártása Angliában kitünő fokon áll; de már a continensen is, u. m. franczia, német és oroszhon stb. némelly helyein, hol szinte igen rég időtől teng készitése, az angol eljárási módok vitetnek be, a nélkül azonban, hogy a szigeti productumokat felülmulni kilátások mutatkoznának. Okát ennek át fogjuk látni.
Egyik anyagát vas teszi. Ezt a kohótol itt a continensen is olly tulajdonságokkal lehet kapni, millyenek csak a bádog-gyártás legfinomabb kivánságainak megfelelnek. E vasnak lágy, nyulos és egyenlő tömöttségünek kell egész tömegében lenni, melly tulajdonságot a pudlizott (gepudelt) vasba leghamarább lehet öszpontositni az által, hogy ez a további feldolgozásra már csupa kénytelenségből is, ha t. i. a productióban akadást (Stocken) szenvedni nem akarunk, hengereltetik. – A hengerelt vas azonban a vert vassal szemközt egy hátrányban áll, abban t. i. hogy az élegülés képezte oxydul-oxyd-kéreg a hengerek által nemcsak hogy könnyen el nem távolittatik, hanem inkább a vastömegbe benyomatva egyenetlen felület okoz, mig a pőrölyön az ütések helyenként, és pedig az egész lemez erélyes megrázásával történvén, a sziporka (Glühspan) legnagyobb részint lepattog. Azonban a hengerműk egyéb előnyei, főleg a szapora előállitás, és a könnyebben elérhető egyenlő vékonysága a lemezeknek, e hátrányt egy kissé körülményesebb módon ugyan, de biztosan elháritni segitnek.
Az ón csak a tiszta vas-felülethez tapad, az élegültet tehát szükség előbb távolitni; ez csupa kopogtatás által le nem megy, sem pedig savak által, mert ezek is előbb ragadják meg a tiszta vas-felületet; tehát más módra volt szükség gondolni. – Az angol gyárakban következő eljárat van folyamatban; a lemezek vagy 60o alatt meghajtatnak, ugy hogy fel lehessen azokat állitani; s legelőször is sósavba tétetnek, melly 6 résznyi vizzel higitatott. Ebből 5 percz mulva kivétetnek, s tüstént egy lángpestbe (Flammenofen) jőnek, melly vagy+600o fütve van. A pest (Ofen) munkanyilása a kürt alatt van, nehogy különben a lég erősen érje a felállitott lemezeket. Barna veres izzás láttatván magát, a lemezek kivétetnek. E kezelés alatt az oxydul-oxyd-kéreg törékennyé, és könnyen elválóvá lett, s most a pőrölyön kiigenyités és kalapálás által kevés fáradsággal eltávolodik. Minthogy azonban a benyomott sziporka helyei a lemezeken meglátszanak, szükséges a felületnek a kellő simaságot megadni, mi ismét hengerzés által történik; melly czélból két igen keménnyé tett vasból készittetett, ugy nevezett simitó hengereken (Polir-Walzen) eresztetnek át.
Nagyobb részint ugyan már eltávolittatott az éleg-kéreg, de annyira még sem tiszta a felület attól, hogy azt az ón mindenütt egyiránt ragadná meg; s ezért a tisztitást még tovább is kell folytatni; mire most legjelesebben kénsav, vizzel igen föleresztett állapotban használtatik. Ebbe rakatnak a lemezek, mindaddig ki nem vétetvén, mig a savban a legcsekélyebb vasélecs-folt fel nem oldódott. Előtünvén a vas fénye, kivétetnek; a lemezek; de hogy a rajtok maradó sav a fémet meg ne ragadja, tüstént egy vizbe jőnek, mellyben vagy étető mész, vagy szénsavas kali van feloldva. – Most tiszta vizzel leöblitetve már el lehetne a lemezeket egy évig is tartani vizben, mellyben mi sav sem fejlődik 1311ki, nagyobb biztosság okáért azonban az erre szánt tiszta vizbe egy kevés hamu-só tétetik, s igy ebben egész a feldolgozásig változatlanul állnak el a lemezek.
Másik anyagát az ón képezi, s ez a kényesebb alkatrésze a bádog-gyártásnak. Angliában (Cornwall) torlaszhegységben (aufgeschwemtes Land) jő elő az ónkő (Streamtin). Tehát az őshelyéről geologiai katastrophák által elhurczoltatott, a legujabb földképződési epochák egyikében uj telepnek rakodván le. Ezen helyváltoztatás azonban lényeges előnnyel van gyári tekintetben összekötve; mert mig az őshelyi ónérczek, mind Angliában, mind a continensen, sok egyéb idegen fémes érczekkel vegyest jőnek elő, melylyek az óntól kohóilag egészen el nem távolithatók levén, fém értékét nagyon csökkentik, addig Anglia torlaszhegységi ónköve a hurczoltatás következtében, minden más idegen ércztől megtisztittatott, mert ezek a surlódás által, mellynek nyomai magán a gömbölyitett felületü ónkövön is láthatók, egészen porrá morzsoltattak; s illy alakban a homokkal, ez egyetlen mellék-közettel vegyülvén, evvel együtt a felkészités (Aufbereitung) szabályai szerint könnyen eltávolithatókká lettek. A másodhelyü ónérczek a felkészités után tüstént kohói kezelés alá jutnak, egyebet nem is szükségelvén, mint szén által szénitetni. Az őshelyüek ellenben még előkészitetnek, azért hogy a magasabb hőfoknál illékony vegyületeket képező részek ugy mint a kén, arsenik, a mennyire annyira az antimon is eltávolitassanak, és csak ezután szénitetnek.
Az ón Angliában kétféle, grain-tin és ordinary-tin. Az első sokkal tisztább, ugy hogy ebben chemiai analysisek után csak nyoma találtatik vasnak, és néha egy minimumja a réznek. E minőségü ón legtöbbnyire a belföldön dolgoztatik fel, s a külkereskedéstől megvonatik. Az ordinary-tin alkatrészei közt találtatik kén, arsenik, molybden, bismuth gyakran ólom is. E faj a kereskedésbe is jő, és ehhez hasonló a cseh és szász ónproductum is.
A bádog-gyártásnál az ón behat a vas-lemez porusaiba, ehhez azonban a vasnak bizonyos melegségi fokra kell előbb emeltetnie, s hogy ez, és általán az egész ónozási eljárat mikép történik, rövid foglalatban következik: a lemezek, mint emlitők, a feldolgoztatásig viz alatt tartatnak, ekkor kivétetvén, a hat üstbei mártáson vitetnek keresztül. Az elsőben fagygyu van olvasztva, s ebbe a viztől meg sem törülve mártatnak: itt megmelegülnek, és két percz mulva kivétetvén, már képesek a 2-dik üstben levő ónt porusaikba fogadni. – E 2-dik üstben nem a legtisztább ón van, hanem közönségesen egy vegyités grain- és ordinary-tinből. A lemezek vagy 1 1/2 óráig tartatnak ez üstben, mi alatt történik tulajdonképen fő része az ónozásnak. Innen kivétetvén, egy rostélyra tétetnek, hogy a fölösleges ón le csepegjen. Ezután rakatnak a 3-dik üstbe, mellyben a legtisztább (grain-tin) ón van olvasztva. Itt a már szilárd ónrétegre egy második rakodik, amannak az egyenetlenségeit kitölti, és a fölületet ekkép simává teszi. Hogy e két üstbe kétféle tisztaságu ón adatik, annak tulajdonkép oeconomicus szempontok szolgálnak alapul, minthogy a legvékonyabb graintin-hártya is ugy képes a lég-hatásának ellentállni, és a vevő szemeinek magát ajánlani, mintha az egész óntapadék csupán abból lenne. – Megtörténik azonban, hogy ez üstben a 2-dik üsti tisztátlanabb ónból egy rész leolvad? a grain-tinnel 1312keveredik, s ennek haszonvehetőségét csökkenti, de itt mint állitják azt venni észre, hogy a tisztátlanult ón csak a felületen uszik; miért is ez a 3-dik üstből többször lemerittetik, uj adag grain-tinnel pótoltatván, a lemeritett pedig a a 2-dik üstben tesz szolgálatot. 3–4 percz mulva a 4-ik üstbe rakatnak át, hol ismét csak fagygyu van olvasztva. Itt a fölösleges 3-dik üsti ón visszamarad. Egy két percz után ebből is kivétetvén, egy üres (az 5-dik) üstbe jőnek azon czélból, hogy a fagygyu a rostélyon, mellyen a lemezek állnak, lefolyjon. Ez elégge meg levén, rakatnak végre a 6-dik üstbe. Ebben alól egy kevés ón, nagyobb részint pedig fagygyu van olvasztva. A czélja, a lemezek vastagabb szélét leolvasztani, melly a rostélyon álláskor az alsó felen magát ónból képezte. Végre ezen is keresztül vitetvén, az áru készen áll.
Ez egyszerünek látszó eljáratban igen sok praktikai ügyesség és tapintat szükséges, mert az ón hamar von magához élenyt, avval oxydult képezvén, melly a felületnek sárga szint kölcsönöz. Az angol grain-tin tüstént sima felülettel jelen meg; az ordinary-tól az borzas (rauh) lesz, s a kellő politurát csak egy simitott pörölyön kapja.
A bádog felhasználása nagy; ez árunak meg van a vas jó tulajdonsága, azon alkalmatlanság nélkül, melylyet ennek hamari rozsdásodása okoz. Ezenkivül anyagul szolgál az ugy nevezett móiré métallique készitésére is.
Anglia után legtöbbet állit Szászhobn elő, ezután Csehország: mindkettő tulajdon anyagát dolgozván föl. A francziák csak ujabb időkben találtak földeiken ón-érczeket, de a bádog-gyártás még is már jó idő óta szép fokán áll náluk a tökélynek, mi leginkább a bevitt idegen ónnak (malakkai, melly az angol grain-tinnek mit sem enged), angol munkásoknak és angol gépeknek tulajdonitható. Honunk nincs birtokában ónérczeknek, azért ez áru-czikk nálunk épen nem gyártank.
Szabó József.
