A Journal des Debats és a védvámrendszer.
A Journal des Debats és a védvámrendszer.
A figyelmes olvasó kétségtelenűl emlékezni fog azon nevetséges s csak ezért emlékezetes együgyüségre, mellyel a Budapesti Hiradó ellenünk s a védegyesület ellen auctoritást gondolt találni a franczia Journal des Debatsban, mivelhogy ez Guizotnak imádatos devotioja következtében Peel iránt a szabad kereskedés zászlóját ütötte föl, eldobván magától, melly alatt addig küzdött, a védelmi lobogót. Együgyűségnek mondjuk ezt, mert a B. P. H. képes volt elhinni, hogy midőn a J. d. Debats Guizot iránti deferentiából ennek nevében Peelnek bókot csinált, akkor Guizot véleményét fejezte ki, s mert képes volt elhinni, hogy midőn a szilárdságról 1309épen sem nevezetes Debats a tegnapi fehér ellenében ma feketét állit, az nála már holnap vagy holnapután nem ismét fehér vagy tarka lehet. Mi erre a B. P. Hiradót jó korán figyelmeztettük lapunk 42-dik számában. S azóta okai lehetnek szégyenkedni elhirtelenkedett hiszékenysége fölött.
Guizot a belga kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával világosan kimondotta véleményét Peel reformjai fölött, szerinte t. i. Peel a külföldi verseny próbáját akarja az angol műiparra alkalmazni, mert hiszi, hogy ez a próbát kiállhatja; de ne higye senki, hogy Peel mint statusoekonom megszünt volna lenni conservativ; sok védvámot megtartott; nem apostola ő a korlátlan kereskedési szabadságnak, csak a bizonyos határok közé szoritott idegen versenynek pártolója. – Guizot tovább kinyilatkoztatta, mikint Francziaország ugyan szinte azon uton van, mellyen Anglia, leebb leebb szállitván a már megerősödött iparágak védelmét, mikint azonban neki (Francziaországnak) ez ösvényen körültekintőbben, vigyázóbban kell haladnia, minthogy műipara csekélyebb tőkékkel dolgozik, minthogy belső vására, egészen ellentétben Angliával, a külföldi fölött aránytalanul, nagy tulnyomósággal bir. Fel kell tartanunk a védvámokat, s csak a körülmények szerint engedhetünk belőlük stb. – Guizot e nyilatkozatai óta is ugy jelenkezett, mint épen sem barátja a hazájában neki fortyant szabad kereskedési manianak, mert hiszen a szabad kereskedési társulatok ellenében, constitutionalis szempontból ugyan épen sem helyeselhető módon, tiltólag lépett föl. Ime a Journal des Debats ennyire nem találta el a minister gondolkozását, s ime enynyire botlott a mi hiszékeny Hiradónk is, gondolván, hogy Guizot már majd auctoritása lesz neki sorompóink lerombolásában.
De már a Journal des Debatsra sem támaszkodhatik árvahodott feje. Mert a mint neki lázadva dühöngött a védszer ellen, rablásnak, fosztogatásnak, tolvajlásnak bélyegezte a védvámi szabályozásokat, ugy hozzá simul már most Guizot nézeteihez, és mig a szabad kereskedési mania körülötte folyvást tart, mindig terjeng, ő most elismeri a védvámok szükségét bizonyos körülményekben.
„Ha valamelly ország idejét látja, hogy a gyártásnak munkáit, mikkel még nem birt, organizálnia kell magánál is, akkor az iparnak közönséges serkentésein tul, minők a könynyitett közlekedési módok, hiteladás, kellő oktatás, egyes iparagaknak, mik kiválóbb fontosságnak különösebb kedvezéseket adhat, s ide tartozik, egy a közönség által fizetett dij, a fogyasztóra, a mindenkire vámképében vetett adó, mellynek azonban, nehogy a külföldi verseny ösztönzése elmaradjon, eleinte meglehetősen mérsékeltnek kell lennie, csak lassan s koronkint kisebbülnie, nem szabad tehát kizáró, ha csak ideiglen is kizáró, annál kevésbe átalánosan, maradandólag kizáró rendeltetéssel birnia.” stb.
Ez a védrendszer elve, ki ezt elfogadja, az maga magát piritja meg badarkodó gyomroskodásaiért, mikkel kevessel ezelőtt minden védvámot orozmánynak, monopoliumi bündijnak stb. keresztelt.
A mi B. P. Hiradónk érzi-e már, hogy minél előbb neki is pirulnia kell.
Örsy.
