Egy kis tudnivaló a vasutakról mint status-vállalatokról Austriában.
Egy kis tudnivaló a vasutakról mint status-vállalatokról Austriában.
A jó isten ege alatt sok mindenféle megférvén, felötlött nem rég egy plebejusa is a B.P. Hiradónak. És beszél erről és amarról meglepő bátorsággal és fontoskodással. Nem árt talán a vasuti ügyekben közlött áltanát röviden kitüntetni.* A Hiradó jul. 19. számában van azon plebejusnak soronkivüli levele gróf Dessewffy Emilhez, mellyben a középponti vasut megnyitási ünnepélyéről jelentés tétetik. Van ebben a czikkben helyes is, helytelen is. Helyes p. o. azon kivánat, hogy az első helyen (kivévén a dohányzásra elrekesztett kocsi osztályokban, valamint ez a bécs-gloggnitzi vasuton divatban van) ne szabadjon dohányozni. Helyes tovább azon ohajtás is, hogy a szegény parasztság, és egy átalában a szegénység érdekében egy negyedik rendü igen olcsó, ülés nélküli négyszegü szekrény kocsi-osztály (valamint ez a bécs-gloggnitzi vasuton is sub nomine „Stehwagen” divatban van) alkottassék. – De helytelen azon állitás, és a szomszéd Austriára hivatkozás, mintha ott a vasutak kezelését egészen a status eszközlené, és hogy illyen hivatal a birodalomban már létezik. Annyira hibás pedig ezen vélemény, hogy az örökös tartományok kormánya még a saját költségén felépitett, mind a két vasut-vonalon, t. i. a délin Mürzzuschlagból Cillyig, s az éjszakira Olmützból, Prágáig, a kezelést a már ezelőtt létező privát vasut-társaságoknak, általa azonban mindig előlegesen meghatározandó fuvarbér, s felügyelési joga 1052mellett, eddiglen kibérelte. És pedig a Mürzzuschlag Cilly vonalt a bécs-gloggnitzi, az olmütz-prágait pedig az éjszaki vasut-társaságnak adta. – Hogyha tehát a plebejus értekező azt állitja, hogy a vasutakat egyátalában ne privát társaságok, hanem a kormány épitse, ugy vele kezet fogunk, csak a magyar haza érdekében is: de ha azt javasolja, hogy a kormány egészen magára vállalja a vasutak kezelését, ugy ollyasmit javasol, a mit egy plebejus esze fel nem ér, a mit az örökös tartományok kormánya eddig nem követ, s a mit, hogy a kormány jövendőben követni fog-e, plebejus létére még kevesbé tudhatja.
Épen nem árt, mert azon plebejus holmi, ha valósággal az volna, minek magát nevezve látszani akarna, vajmi máskép tünnék fel. A magyar plebejus nem úgy beszélne!! Szerk.
G. Y.
