A franczia vasutak.
A franczia vasutak.
Francziaországnak vasutai 890 kilometre hosszuságúak; ezek már használtatnak. E mennyiségből 710 kilom. kettős, 180 egyszerü vágásra van készitve. Öszvesen 18 pálya van. Bele került mindnyája 300 millióba. Jár rajtok 250 mozgony (Locomotiv); mindenik e gépek közül, teljes kikészitéssel, benne van 40–50,000 frankban, (16–20,000 pftba.) E gépeknek fele magában az országban készült. Jövedelmezésök 3/4 percenttől 9 1/3 percentig változik, – középszámmal 3 1/4 percent hasznot hajtanak. A paris-roueni 6 1/4 – a paris-orleansi 8 3/4. A st-etienni-lyoni 9 1/3 percentet ad. E haszonhajtás minden növekedőben van ugy, miszerint ki sem lehet számitani, 10 év mulva mennyire fog hágni. – A tervezőben levő pályák hossza még nagyobb, t. i. 3360 kilom. – 20 vonalban fognának menni, s előlegesen 800 millióra számitatnak, jövedelmezésöket a kormány a kisebb vonalokon 5, a nagyobbakon 8–11 percentre reményli.
Vonjunk ezekből egy kis tanulságot!
Igyekezzünk magunk is vasut-hálózattal boritani hazánkat, azért is, mert a nemzeti vagyont igen értékes realitással gyarapitják a vasutak, s mind tőke-értékökben mind jövedelmökben fölötte jó hypothecával kinálkoznak.
590Igyekezzünk hazai műiparunkat kitelhetőleg és hoszabb haladék nélkül akkint gyarapitani, miszerint a vasutépitési kellékeket magunknak fizethessük meg. Francziaország csak a mozgonyokért kényszerült a külföldnek adózni, s mégis körül-belől 6,250,000 frankot adott ki. Hát mi mennyi szükséginket fogjuk máshonnan fedezni? Az eddigi vállalatokhoz megkivántatott mérszereket is hol csináltatták? Alkalmasint nem itthon! A sineket honnan vettek? Alkalmasint nem a hazai vasgyárakból! – stb. Azért tisztelet becsület a vukovár-fiumei vasuttársaságnak, mely a felméréshez szükséges mérnöki eszközöket Nusz és Faith érdemes mechanikusainknál rendeltette meg, tisztelet becsület Ullmann Móricz urnak is, ki, ha jól vagyunk értesitve, a középponti vasut-igazgatóságnál azt sürgeti, hogy a sinek itthon rendeltessenek meg.
Igyekezzünk a magyar statust arra birni, hogy vaspályáinkat ő épitse, mert nem mindnyája vonalok olly jövedelmezők, hogy magánosak vállalkozását lehetővé tennék, – s mégis vannak szükséges pályák, miket az ország forgalmának érdekében kell hogy megépitsük. Ha tehát a status fogja épiteni a vasutakat mind, ugy a jövedelem középszámából pótolandja, legalább nagy részben pótolandja a meddő pályák deficitjét; – ha pedig magány-vállalkozásra hagyandja a vasuti épitkezést, ugy bizonyos ugyan, hogy a haszonhajtó vonalak fognak vállalkozókat nyerni, de a nem elegendőleg vagy épen sem jövedelmező vonalakon vagy nem lesz vasut, vagy a statusnak kell másunnan nem pótolható kárával itt épiteni.
