b) 1833 február 20 Országos ülés a rendeknél. Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott vallásos izenet feletti tanácskozás. [I.] A…
b)
1833 február 20
Országos ülés a rendeknél.
Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott vallásos izenet feletti tanácskozás. [I.] Az izenet általános vitája. Az egyházi rend tiltakozik a kérdés felvétele ellen. [II.] A részletes vita. A reversalisok kérdése.
1833 február 20
Országos ülés a rendeknél.
Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott vallásos izenet feletti tanácskozás. [I.] Az izenet általános vitája. Az egyházi rend tiltakozik a kérdés felvétele ellen. [II.] A részletes vita. A reversalisok kérdése.
A KK és RR. Februar 20-án szintén Országos ülést tartván, DUBRAVICZKY és PRÓNAY a naplókönyvbe csuszott némely hijányokra és hibákra tőnek figyelmeztetést, a Honti MAJTHÉNYI pedig erős előterjesztésü inditványt tett, a követek napibérei kérdésének előleges felvétele iránt, állitván hogy mind azon inditóokok, mellyek az urbarialénak első helyre tételére birták a RRket, inditványa mellett is szóllanak. A többség akaratja szerint nem más, mint a Kerületi ülésben megállapitott Vallásos izenet vétetett tanátskozás alá.*
Iratok, I. k. 65. s köv. l.
[I.] A PERSONALIS emlékeztetvén a RRket, mily gyengéded érdekletekkel légyen ezen tárgy kapcsolatban, mit a magyar legjobban képes kifejezni, midőn azt mondja hogy lélekben járó dolog kéri hogy nyugodt elmével, és kölcsönös szeretettel folytassák a tanácskozást.
Végh Itélő mester olvasván az izenetet, annak egyik §-a roszul lévén irva, ez iránt SISKOVITS mint kerületi jegyző észrevételt tesz – nagy vita – ACZÉL állitja hogy a mi bé van nyujtva, azt másitani nem lehet, – általános ellenzés – nevezetesen PÉCHY solenniter ellen mond. – Az igazitás a czikkelyekkénti vitatás idejére halasztatott.
TRESZTYENSZKY PÜSPÖK: tapasztalván hogy sok olyas fordúl elő mi a Catholica hitnek e gyülés tárgyát nem tehető elveibe vág, s az Egyházi Rendet különösen érdekli, kötelességének isméri megkérni a RR hogy ezen tárgyat, itt, s ily kiterjedésben tanácskozás alá ne vegyék, mert úgy hiszi, annak felvétele az ohajtott egységet nem eszközli, sőtt viszavonás csiráját tenyészti, s kézzel foghatólag törvényesitené az indifferentismust, és vallástalanságot, melly eddig Istennek hála törvény által nem létesitetett. A fenforgó sérelmeket nem a protestánsok adták fel orvoslás végett, nem is számos törvényhatóságok, hanem egy követ, véletlenül, s a nélkül hogy az Ország ezen tárgyra elkészült vólna, inditványt tőn, némellyek, kiknek e részbeli megbizásait vizsgálni nem szándéka, támogaták, többnyire pedig halgattak. Az tehát sem előleges, sem országos. A Linczi és Bétsi békekötések első szavai bizonyitják, hogy ezen tárgy örökösen tartandólag van el intézve,* ezek pedig oly sarkalatos törvények, mellyek érintés alá sem jöhetnek s azt már csak érdekelni is törvénytelen lépés. Azon záradék hogy „absque tamen praejudicio religionis Catholicae”* köteleségöké teszi a Religio sáfárjainak a felvigyázatot. Ha sérelemnek vétetik hogy a kormány egyoldalúlag magyaráz némely, törvényszabta rendelést, ez a maga ösvényén orvosoltathatik, s már folyamodás utján is vannak a protestánsok, a mi anyival heljesebben választott út, mivel mindezen sérelmek csupán részletes álthágásokat foglalnak magokban. De ha itt kell felvétetniök, azt kivánja hogy bévett szokás szerint, nem ugy átalános észrevétel képen, hanem Gravaminalis küldötség által szedettessenek öszve minden egyes panaszok, hogy azokat egyenkint czáfolás alá venni lehessen, mert hasonló egyes eseteket a Catholicusok részéről is előhozni nem csak lehetne, tőtt a Catholicus Egyháznak sokkal több oka van a panaszra! Ezeknél fogva az egész Egyházi rend nevében ovást tesz, hogy ezen tárgy ily alakban, sem most, sem jövendőre fel ne vétessék.
Helyesen: A bécsi és linci békéken alapuló 1791. évi 26. tc. hangsúlyozza bevezető soraiban a „perpetua harmonia ac unio”-t, a 12. §. pedig a „perpetuo duraturae legis provisio”-t.
A clausulát a bécsi béke 1. art. 2. §-a tartalmazza.
OTSKAY addig mig küldőitől utasitás veend, a tárgyat halasztatni kéri, mivel küldői azt vélvén hogy az operatumok fognak felvétetni, e részben nem utasitották.
BÖTHY a Pétsi káptalan követének tudós beszédjét sokkal örömestebb hallotta vólna, ha az izenet czikkelyekkénti felvételével adta volna elő észrevételeit. Egyéberánt a tisztelt követ úr azt mondá „hogy érdekjénél fogva a tárgyat nem tartja fölvételre méltónak”, de ezt talán kérdésbe sem lehetne venni, miután az Ország azt méltónak itélé, mondá azt is, hogy „egyes vád”, de nem puszta, hanem okakkal támogatott, s a közönség által magáévá tett vádlás. Mondá végre „hogy vallást illető tárgy, országos tanácskozás alá nem jöhet”, de ő nem vallásos tekintetből hozá fel, hanem törvénysértése tekintetéből, s kérdé, midőn de taxatione benificiorum Eclesiasticorum vólt szó, miért halgatott az Egyházi Rend, oly szerénséggel, s miért nem mondotta, hogy a vallást érdekli, nem ide való. Egyéberánt lehet e országos tanácskozás tárgya? arra már, a 1830-ki gyülés megfelelt, midőn ennek a jövő gyülésen felvételét határozá.*
Az 1830-iki országgyűlésen a protestánsok sérelmét a reversalis és hatheti oktatás miatt éppen. Beöthy terjesztette elő. Egyenjogúságuk biztosítását a Dráván-túli területen egyértelműleg kívánta az alsótábla. (Az országgyűlés Írásai, 306. s köv. l.)
CZINDERY: Minden országban fő dolog a személy s vagyon bátorsága, de ezt megelőzi a lélekbeli szabadság, nemesebb lévén amazoknál. Embernek Isten példáját kell követni, a ki nem csak szenvedi, hanem áldásával is halmozza a más vallásbelieket. Mi lehet Isten előtt kedvesebb, az e ha valaki őt lelkének meggyőződése, vagy gyermekeire is kiterjedő kénszerités szerint imádja. – Egyébiránt emlékezetbe hozza, hogy a kerületi ülésben lett felvétel alkalmával az Egyházi Rend éppen nem ellenzette a felvételt. Ha a Catholicusoknak is vannak panaszai, annak idejében előadatván, valamint ezt, úgy azt is fogja pártolni.
MARCZIBÁNYI a sulyokat, a kivánságoktol elvállasztatni kivánja, nehogy ezek miatt, amazoktol is elessünk. Egyébiránt ha a[z 1]790: 26. czikelyt a RR most tágitni akarják ám legyen, de jobb szeretné annak elveit sértetlenül feltartani, s hozzá nem nyulni, nehogy máskor megszoritás alá vétessék.
ANDRÁSSY küldőinek akaratja szerint, minden mellesleges tárgy félretételével az Országos munkálatokat kivánja felvétetni. Nincs ugymond Europában nemzet, mellynél a vallásos szabadság, s egyetértés oly divatban volna mint M[agyar] országon. (Zúgás.)
SZIRMAY a vallásos tárgynak egész kiterjedési felvétele mellet marad. – RÉPÁS Chinát, s Északamericát állitja fel a türelem példájául s az 1790-ki 26. czikely alkotása óta tagadja a királyi Suprema inspectio jusának gyakorlott széles ki terjedését.
BUJANOVICS beszédet kezd olvasni, ami szokatlan lévén s Bujanovics már más alkalommal is elanyira inconstitutionalis elveket fejtegetvén, hogy azok ellen SISKOVITS ellenmondásra érzé magát kénszeritetve, nagy zaj támadt, a Personalis előbb türelemre kéré a RRket, később maga is arra szolitá fel Eperjes városa követét, hogy ha mi mondani valoja van szóval mondja el. Mire az többszöri felakadások közt hoszasan oda nyilatkozott; ő felsége kéretessék meg hogy a nekie átaladott Suprema Inspectio hatalmánál fogva, a felvigyázást tovább is vigye, mint vitte. A külföldi universitásokra való kimenetel pedig tovább is tiltassék el, mivel az indifferentismust szül s a t.
BEZERÉDY szokott élénk logicával czáfolá meg a Pétsi káptalan követének előadását. Többek között azt is mondá, hogy a kereszténység regens principiuma „a mit magadnak nem kivánsz, másnak se tedd” lévén vezér elve mind ezen külön felekezetüeknek, indifferentismustol nem tart. Arra hogy a vallásos törvényt öröknek s változhatlannak mondják, kérdé mily stadiumba lett az örökké? Asiából hoztuk e magunkkal, vagy Szent István századában alkotánk? Csak az örök igazság örök. Bujanovits előadását nem tartja feleletre méltónak, s alkotványunkat erősebbnek itéli, mint sem hogy ilyesek megrendithetnék. – Ezen véleményben ROHONCZY is osztozék. – BALOGH: a Pétsi káptalan követének azon előadására, hogy a vallásos tárgy iránti inditványra a követek nagyobb része halgatott, azt jegyzé meg hogy ezen halgatás oly egyetértésnek vólt jele, mihez hasonlót más tárgyban még nem tapasztalánk.
A PERSONALIS attol tart hogy mentől tovább megyen ezen vitatás, annál jobban hintetnek e kényes tárgyban a meghasonlás magvai, s paragraphatim olvastatja az izenetet.
[II.] A Reversalisok iránti első pontot illetőleg
LONOVICS a Reversalisok igasságos voltát, – egyébiránt szelid szellemü előadással – támogatja, állitván, hogy sem törvény által nem tilalmaztatnak, sem a házasság czéljával nem ellenkeznek, sőtt a gyermekek vallása iránti előleges egyezés, tulajdon oly igasságon épül, mint azon rendelés, hogy attyának vallását tartozik a gyermek követni. Egyébiránt mivel ez, világos törvény tilalmába nem ütközik, nem lehet sérelem, hanem inkább kivánság.
A reversalisok ellen szollanak MAJTHÉNYI (Bars), PETROVAY, ANDRÁSSY (Esztergom), ZEMESKÁL, GYERTYÁNFY és BÜK ki azokat legnagyobb tyrannismusnak nevezé.
BALOGH meg emliti hogy Lonovicsnak azon principiumát, hogy „mit a törvény nem tilt, azt meg engedi” – majd használni fog lehetni, sok helyütt különösen a sajtó kérdésében.
Ezen pontra nézve csupán annyi változás fogadtaték el, hogy a választsági kor (annus discretionis) minek eléréséig minden gyermek attya vallását követni tartozik, a kerületi javalatban csak közönségesen vólt emlitve, itt pedig 18 esztendőre szabaték.
Az ülés késő délután eloszlatott.*
A febr. 20-iki 20. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 145. s köv. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 122. s köv. l.
