b) 1833 január 30 Kerületi ülés. Tárgy: A főrendek által kivánt további módositások. A magyar nyelvű felirás, királyi válasz és t…
b)
1833 január 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek által kivánt további módositások. A magyar nyelvű felirás, királyi válasz és törvények.
1833 január 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek által kivánt további módositások. A magyar nyelvű felirás, királyi válasz és törvények.
Januar 3-án Kerületi ülés. Praesid[ium] a vóltak.
Felvetetett azon viszon izenet melly a magyar felirás, királlyi válasz, és törvény alkotás tárgyat illeti.* – Itt is előbbi végzések mellett maradtak a RR. – A Fő RR. ellenvetései ekképpen tzáfoltatván meg. 1.) Azt mondják hogy az [1]805-ki 4. Czikkely a fel irások columnalis szerkeztetését nyilván ki köti, – felelet: hasonló e ezen czikkelly a változást nem szenyvedhető sarkalatos törvényekhez? vagy azért hozta e azt a Nemzet, hogy nyelve fel emelkedésének, örök korlátott vonjon? a meg előző kedvetlen időkre nézve, nyereség vólt, de ha tul lépni nem lehetne veszteség, – s a törvény hozási jussal ellenkező történet. – Mert törvényhozási jussal birni s az elő menetelt gátló törvényt jobbal fel nem válthatni egymás mellett meg nem fér. 2.) Hogy a királlyi válaszokról és törvény czikkelyekről határozás nints – felelet ha nints, tenni kell, pedig mihamarébb, mert sok törvény fog szerkeztetni, mielőtt a köz polgári tárgy,* hová a Fő RR. a nyelv ügyét utasitják, elő vetetnék. 3.) Hogy a törvény könyvet forditani kellene – felelet, ezen munkára lessz idő is, munkáló kéz is; éppen azért kell magyar törvényt mindjárt szerkeztetni hogy a hozandó félbe levő számos törvények által a forditandók száma ne szaporodjék s a Fő RR. ezen kivánságot a meg nagyobbodott forditási teher miatt ismét vissza ne vessék. – Végre 4.) Hogy a rendszeres munkáktól el nem választható. – Felelett, oda soha sem tartozott s az Ország rendei a nyelv ügyét mindég előlegesnek nézték s elő lépéseket tettek, mint ezt az 1790., [1]805., [1]825. és [1]830-ik czikkelyek bizonyitják.*
Iratok, I. k. 36. l.-ra válaszolva készítette el Kölcsey a viszontizenetet, Iratok, 61. s köv. l. Minden Munkái, VI. k. 211. s köv. l.
Az egyik bizottság a Publico-politicum reformjával foglalkozott.
1791. évi 16., 1805. évi 4., 1827. évi 11., 1830. évi 8. tc.
Kedvetlen vitatás is volt ezen tárgyban.
PÉCHY azt tartá, köszönetet kell a Fő RRnek mondani, hogy a magyar viszon izenet irásra reá állottak. A Királlyi válasz, s törvény ügyében azt vélé, ha kevesebbet kérünk biztosabban várhatunk kedvező Resolutiót, ennél fogva Horváth Ország, s Magyar Országnak idegen ajkú vidékei tekintetéből meg kellene eggyezni hogy a magyar originalis mellett hiteles deák forditás légyen – erre
BÖTHY: Mit köszönjünk? azt e hogy a Nemzet régi ohajtását tellyesitették a Fő RR. vagy hogy fel ébredtek szunyadozásokból? Köszönjék magoknak hogy ha bár későn, de mégis tellyesitették kötelességeket, egyébb aránt nyilvános köszönet volt azon harsány éljen, mellyel az RR. a válasz ezen részét fogadták. A törvény alkotásra nézve, törvényeinket olly nyelven kivánnya alkotni mellyet nemzetünknek a természet adott.
BALOGH: Diplomaticai nyelvnek egynek kell lenni, két nyelv csak balmagyarázatra nyit alkalmat; – Azért alkossunk e Deák magyar törvényt hogy sokan nem tudnak magyarul? de ugy nem tsak latán, hanem Toth, Rátz, Németh, Oláh nyelven is kellene.
DUBRAVITZKY: Maga szavának kiki leg hivebb magyarázója. Ismérem Collégám kivánságát a nyelv előmenetelére nézve s azt hiszem, amit mondok, nem fogja venni enunciatiojának ellenére, ha többet nem tudnánk nyerni azt is elfogadja, de kivánsága tovább terjed, s az izenethez ragaszkodik.
PÉCHY: Milly hiven s buzgón törekszem Honni nyelvünk diplomaticai poltzra emeltetésén, a rendekre hivatkozom, azt tartottam igy jobb resolutiót nyerhetünk s biztosb uton indulunk. Egyébb aránt hogy beszédembe köszönetet emlitettem meg lehet, de ugy hiszem szándékomat bővebben ki magyaráztam, hogy tsak örvendést érzek. De hogy Bihar Vár[me]gye követje, ki engem esmér, felőlem fel teszi hogy én hizelkedő köszönetekre fakadjak, csudálkozom, s azt hiszem hogy német proverbiumot viselt szeme előtt. Hogy Rusznyák, s Oláh nyelvre nem szükség a törvényt forditani, azt hiszem, nem kell mutogatnom, mert Bars, de Bihar vár[me]gye követje is vármegyéiket ismervén igen jól tudják, hogy azok kevéssel külömböznek a barmoktól, azoknak számára nem kell törvényt forditani.
BÖTHY: Gondolatokra felelni nem szokván, az elsőre adós maradok, a másodikra, ha a Bihariakrul mondott itélet egész ki terjedésében áll, azt tsak Pest vár[me]gye követjétől várhattam, mint hogy ő is Bihari.
BALOGH: Előre botsátván hogy én se Tótot se Rátzot, se Hottentótot, szóval senkit ki ember, baromhoz hasonlitani soha sem fogok, meg is jegyzem, kár illyen hasonlitást tenni, mert abból olly következést lehetne ki húzni, a melly Pest vár[me]gye követje előtt bizonyosan nem lenne kedves.
Tettzést gerjesztet a többi között PALÓTZYnak ezen enunciatioja: abból, hogy a Deák törvény könyvet le kellene forditani, azt vonják ki az Fő RR. hogy ne hozzunk magyar törvényt, itt nem látok az okoskodásban semmi követeltséget, a forditásról majd gondolkozunk, egyébb aránt nem tzél a latin nyelv ki küszöbölése, mindég tudósok nyelve marad az, de maradjon tehát az a tudósok szobájába, hanem a törvény hozó terembe hellyet ne foglaljon. Azt mondják, a nép nagy része még nem tud magyarul, itt a Fő RRnek előttem örök tiszteletben áló böltsesége meg felejtkezett, mert mér nem teszi hát első hellyre a nevelést tárgyazó Rendszeres munkát, hanem a büntető törvény könyvet? én a Királytól sokkal ditsőségesebb választ várok, mint a Fő RR. ezen izenetjök. 1813-ban a háborúnak szerentsés kimenetele által adta Urunknak Lombárdját,* ezen kardal nyert tartomány, mellytől a Bétsi Congressus azt sem kérdezte, akar e nem e Austriai kórmány alatt lenni, két kérést tett Felséges Urunkhoz – mind kettőt sikerrel u. m. hogy papiros pénztől ment maradjon, s a honni nyelve meg hagyassék – tellyesedett mind két kérések, hát a Magyar, aki ezen tartományt meg hóditani segitette, aki nem fegyver hatalmától kénszeritve, hanem önként emelte ditsően Uralkodó Házunkat a királyi székre, hasonló igazságot nem érdemel? sat.
Az 1814-i párizsi béke és a bécsi kongresszus juttatta Austriát a lombard-velencei királyság néven megszervezett területhez.
Ezután a fő RR. Napló könyv vitelére való fel szollitás kerülvén napi rendre, ezzel a Karok és Rendek fel hagytak.*
A rendek feaszólítását, hogy a felső tábla is vezessen jegyzőkönyvet (98. l.) ez visszautasította (Iratok, I. k. 38. l.), amit a rendek óvást emelve tudomásul vettek. (Iratok, I. k. 64. l.)
A Diaetának Pestre leendő ált költöztetése tárgyában a „promittere” szó hellyett javallott „declarare” szót el fogadták.*
V. ö. Kölcsey, VII. 109. s köv. l.
