a) 1833 január 29 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A főrendek által elútasitott negyedik, (junctim,) ötödik, (a kereskedelmi bizottság,…
a)
1833 január 29
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek által elútasitott negyedik, (junctim,) ötödik, (a kereskedelmi bizottság,) és hatodik (a végzések későbbi megváltoztathatása) kérdés vizsgálata. [II.] A főrendek által kivánt módositások vitája.
1833 január 29
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek által elútasitott negyedik, (junctim,) ötödik, (a kereskedelmi bizottság,) és hatodik (a végzések későbbi megváltoztathatása) kérdés vizsgálata. [II.] A főrendek által kivánt módositások vitája.
Januar 29. Kerületi ülés. Előlülők Deák, Almássy.
[I.] ALMÁSSY: Következik a negyedik kérdés t. i. a „junctim”, én emlékeztetem a rendeket, már négyszer meg hagytuk ezen kérdést, s meg maradtunk mellette, nem vólna követeltség (consequentia) ötödszörre el állani. (Az öreg urnak egy kevéssé nevetséges elő terjesztési módja van, ha szól töbnyire nevetést támaszt, most is „tettzés” egyszersmind köz fel kiáltás „maradjon, maradjon.”)
DEÁK: Szükség támogató okokat ki fejteni. Magok a Fő RR. is elesmérik hogy a Diaetalis szokás azt hozza magával, hogy minden Ország gyülési végzések együtt menjenek törvény kötés alá, mi is azt hisszük, s látván hogy az Urbariale, és Juridicum után van téve a sanctio, méltán tartánk hogy akkor vége lessz az Ország gyülésének, és igy tsak a junctimba látunk némi biztosságot.
BALOGH ugy hiszi, a junctimot azon bizodalmatlanság szülte, mely a kormány fogásainak következése. A Fő RR. többnyire visszhangjai a Kormánynak, mint hogy a mi rendünket el nem fogadják, ez olly irányra mutat, melly miatt kétszeresen kell a junctimhoz ragaszkodni. Kételkedett, vallyon meg áll e, de látván a tegnapi s mai moralis erőt, büszkeséget érez, hogy ezen erőnek ő is egy kis tagja lehet.
CSAPÓ nem bizodalmatlanságot, hanem aggodást gondol fel forogni, mellyet nevel a Fő RR. sorozatja, a vissza léphetésre azt tartja, a kormány egészen más helyzetben van. Ő egyszerre kapja a három munkát s tettzése szerént adja válaszát, de mi nem tudhatjuk előre minő Resolutio jő s ha ez valamelly elvet meg változtat, reánk nézve el kerülhetetlen dolog a vissza léphetés.
HERTELENDY, TISZA, BENE, PÉCHY a bizodalmatlanságnak hellyes okát látják s azt ki fejeztetni kivánják, Bene azt adja hozzá, hogy magok a Fő RR el esmérik olly eset lehettségét, hogy mind a 9 munka el nem végeztetik. Nékünk ezen rend kivüli esetekről is szükség gondoskodnunk. Ezen s több más erősségek adatnak elő vezérül a Kerületi jegyzőnek.
A szomszédi tartománybéli biztosság kérésének pontjára nézve abban eggyeztek meg az RR. hogy ha bár Ő Felsége magáhaz váltotta légyen is az Austriai statusok vám jövedelmeit, azért a principium meg áll, mivel moraliter véve más az Austriai Császár, más a Magyar Király, s tsak annyiban változik hogy már most nem a tartomány Rendei hanem Ő Felsége részéről kell biztosságnak neveztetni. Ez közönséges értelem vala,
GYERTYÁNFIT kivéve, ki azt tartá hogy ezen karban lévén, a dolog a Diaetalis tractátusra tartozik, annyival inkább, mivel a Magyar Országi biztosságnak is utasitást kellene adni, ezt pedig magának a kereskedési tárgynak fel vétele előtt ki dolgozni nem lehet.
Végre hatodik kérdés, melly a végzéstül való vissza léphetést fel tartja, PÁZMÁNDY és NAGY által ki fejtett azon erősségnél fogva, hogy a ki tüzött három munkának azon szoros egybe függése, mellynél fogva egész a törvény alkotásig minden principiumokat összve hangzásba kellene tartani, inditá a Rendeket ezen állapodásra, szintén meg hagyatott.
[II.] Ezek után egyenként fel vétettek az előleges sérelmek azon pontjai, mellyeket a Fő RR. változtatni kivántak, s Erdéllyre nézve közbe jövén a már meg irott modositás,* hogy t. i. Költsey diplomaticus betsü kifejezése következésében, PÁZMÁNDY szerént, a korona jussa el isméréséről már többé szó nem lehetvén, inititálni kelletik a két testvér honn eggyesületét törvényes biztosság kinevezésével, hogy ennek következésében TISZA, BEZERÉDY, BÖTHY inditványa szerént a Felség meg fog kérettetni, hogy Erdélynek Ország gyülést hirdessen. A többi pontokra nézve az RR. előbbi végzések mellett maradtak, csupán a vég hellyek katonai kormányára nézve a „jugum militare” szó hellyett „dependentia militaris” elfogadták. A Fiscalisi Joszágok adományozására nézve PÉCHY azt tartván, hogy olly eggyes eset meg is történhetett, hogy érdemért adatott. BÖTHY azt válaszolá, hogy Ulman, Vürm, Chán* mitsoda érdemeket tettek nem tudja s az Ujjságokban hirdetni szokott árverésre hivatkozott. – BENTSIK ellen vetést tett, hogy Metternich, Schwarczemberg is kaptak adományozást. MARCZIBÁNY kérdé, vallyon mitsoda érdemet tettek ezek hazánkra nézve? ALMÁSSY fel hozá példába Lubló és Podolin el ajándékozását, s azt hiszi, az illyes licitationális donatiokkal multiplicantur gentes sed non laetitia.
V. ö. 128. s köv. l.
Ullmann Móric főleg dohányüzleteken szerzett nagy vagyont. 1828-ban nyert a biharmegyei Szitány községben adományt és nemességet. Több vármegyében szerzett birtokokat. – Wurm József pesti nagykereskedő a francia háborúkban hadiszállítással szerzett érdemei fejében 1819-ben és 1828-ban Arad megyében kapott birtokot, 1834-ben pedig nemességet. – Kaan Sámuel Henrik pesti és bécsi nagykereskedő gyapjúüzleteken gazdagodott meg és 1825-ben vette meg a kincstártól Albest birtokot. 1826-ban kapott nemességet.
A nevetlen vád tárgyában hivatkozván a Fő RR. azon Resolutiora melly igéretet tesz, hogy Ő Felsége az illyes vádakat semmi tekintetbe se fogja venni, PALÓTZY azt tartá, ha valahol itt tsak theoretice securitasunk van, mondják meg a jelen lévő Al ispanyok hányszor kaptak praesidialist, melly igy kezdődik „Fide digne innotuit”. BORSITZKY ajánlá, ha parantsolják az RR. magárul is mutathat nem egy praesidialist, azon resolutio nem egyébb, mint fehér papirosra irott fekete tenta. Itt is az előbbi állapodás meg hagyatott.*
V. ö. Kölcsey, VII k. 108. s köv. l. – A válasz megfogalmazására 1. 145. l.
