Zsolt. 91.
Zsolt. 91.
Az Istenben bízók bátorságáról és reménységéről.
Zsolt. 91,1
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Zsolt. 91,2
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt. 91,3
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak [Zsolt. 124,7.] tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Zsolt. 91,4
Tollaival [Zsolt. 57,2. 5 Móz. 32,11. 12.] fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
Zsolt. 91,5
Nem félhetsz [Jób 5,19-21.] az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Zsolt. 91,6
A dögvésztől, a mely a homályban jár; a [1 Krón. 21,15.] döghaláltól, a mely délben pusztít.
Zsolt. 91,7
Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Zsolt. 91,8
Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Zsolt. 91,9
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Zsolt. 91,10
Nem illet téged [Zsolt. 121,6-8.] a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Zsolt. 91,11
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek [Zsolt. 34,8. Zsid. 1,14. Máté 4,6.] téged minden útadban.
Zsolt. 91,12
Kézen hordoznak téged, [Luk. 4,9-12.] hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Zsolt. 91,13
Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod [Jób 5,22.] az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Zsolt. 91,14
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert [Zsolt. 9,11.] ismeri az én nevemet!
Zsolt. 91,15
Segítségül hív engem, ezért [Zsolt. 50,15.] meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Zsolt. 91,16
Hosszú élettel [Zsolt. 34,13. 14.] elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
