Zsolt. 92.
Zsolt. 92.
Az igazságszerető Isten magasztalása.
Zsolt. 92,1
Zsoltár, ének szombat napra.
Zsolt. 92,2
Jó dolog [Zsolt. 91,14. 147,1.] dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Zsolt. 92,3
Hirdetni jó reggel a [Zsolt. 59,17.] te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Zsolt. 92,4
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Zsolt. 92,5
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Zsolt. 92,6
Mely nagyok Uram a [Zsolt. 8,2. 104,24.] te műveid, igen mélységesek a [Zsolt. 139,6.] te gondolataid!
Zsolt. 92,7
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Zsolt. 92,8
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, [Zsolt. 37,2. 9. 10. 73,4. 18-20.] mindörökké elveszszenek ők;
Zsolt. 92,9
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Zsolt. 92,10
Mert ímé, a te ellenségeid [Zsolt. 5,5-7.] elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Zsolt. 92,11
De magasra növeszted az [Zsolt. 18,3.] én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó [1 Sám. 16,13.] olajjal.
Zsolt. 92,12
És legeltetem [Zsolt. 54,9. 59,10.] szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Zsolt. 92,13
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a [Hós. 14,6.] Libánonon.
Zsolt. 92,14
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban [Zsolt. 52,10.] virágzanak.
Zsolt. 92,15
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Zsolt. 92,16
Hogy hirdessék, hogy igazságos az [Zsolt. 89,9.] Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
