Az élet mulandóságának tanulsága.
Mózesnek, az Isten [5 Móz. 33,1.] emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Minekelőtte hegyek [Péld. 8,24-29.] lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké [Zsolt. 93,2.] te vagy Isten.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek [1 Móz. 3,19.] fiai!
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a [2 Pét. 2,8.] tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a [Jak. 1,10. Ésa. 40,6. 7.] fű, a mely reggel sarjad;
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Elédbe vetetted [4 Móz. 14,11. 21-23. 29.] a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi [Zsolt. 89,48.] esztendeinket, mint a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan [vers 5. 6.] tovatünik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged [4 Móz. 14,24. 31.] azoknak fiain.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!