Zsolt. 89.
Zsolt. 89.
Az ország sorsa felett való panaszkodás, és fohász a Dávid királyi háza állandóságáért és dicsőségéért.
Zsolt. 89,1
Az Ezrahita [1 Kir. 4,31. 1 Krón. 15,19.] Ethán tanítása.
Zsolt. 89,2
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Zsolt. 89,3
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Zsolt. 89,4
Szövetséget kötöttem az én [2 Sám. 7,11-16. 23,5.] választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Zsolt. 89,5
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
Zsolt. 89,6
És az egek [Zsolt. 19,2.] dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Zsolt. 89,7
Mert a felhőkben [2 Móz. 15,11. Zsolt. 86,8.] kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Zsolt. 89,8
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a [Dán. 7,10.] kik körülte vannak.
Zsolt. 89,9
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod [vers 4. 35.] körülvesz téged.
Zsolt. 89,10
Te uralkodol [Jób 9,8.] a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Zsolt. 89,11
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Zsolt. 89,12
Tieid az egek, a [Zsolt. 24,1. 2. 50,12.] föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Zsolt. 89,13
Az északot és a [Jób 9,3.] délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Zsolt. 89,14
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Zsolt. 89,15
Igazság és jogosság [vers 9. Zsolt. 97,2.] a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Zsolt. 89,16
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a [Ésa. 2,5.] te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Zsolt. 89,17
A te nevedben [Zsolt. 105,3.] örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Zsolt. 89,18
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a [Zsolt. 75,11. 132,17.] mi szarvunkat is.
Zsolt. 89,19
Mert az Úr a mi [Zsolt. 84,10. 12.] paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Zsolt. 89,20
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam [2 Sám. 3,18.] a vitéznek, felmagasztaltam a népből [Zsolt. 78,70. 71. 2 Sám. 7,8. 9.] választottat;
Zsolt. 89,21
Megtaláltam Dávidot, az [1 Sám. 13,14.] én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Zsolt. 89,22
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Zsolt. 89,23
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Zsolt. 89,24
Mert ő [Zsolt. 18,1-51.] előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Zsolt. 89,25
És vele lesz az én hűségem [Zsolt. 61,8.] és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel [Zsolt. 132,17. 18.] az ő szarva.
Zsolt. 89,26
És rávetem az ő kezét a [Zsolt. 72,8. 2 Sám. 8,12-15. 10,19.] tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Zsolt. 89,27
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és [Zsolt. 18,2.] szabadításom kősziklája!
Zsolt. 89,28
Én meg [Zsolt. 2,7.] elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld [2 Sám. 8,12. 10,19.] királyainál.
Zsolt. 89,29
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én [2 Sám. 7,16. 23,5.] szövetségem bizonyos marad ő vele.
Zsolt. 89,30
És az ő magvát [2 Sám. 7,12-16.] örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Zsolt. 89,31
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Zsolt. 89,32
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Zsolt. 89,33
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
Zsolt. 89,34
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Zsolt. 89,35
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el [vers 4. 9.] nem változtatom.
Zsolt. 89,36
Megesküdtem [vers 4. Zsid. 9,13. 17.] egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Zsolt. 89,37
Az ő magva [2 Sám. 7,16. Luk. 1,32. 33.] örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Zsolt. 89,38
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
Zsolt. 89,39
De te mégis [1 Kir. 9,2. 4-9.] elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Zsolt. 89,40
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre [2 Kir. 21,11-16. 25,8-11.] tiportad az ő koronáját.
Zsolt. 89,41
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Zsolt. 89,42
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Zsolt. 89,43
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Zsolt. 89,44
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Zsolt. 89,45
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Zsolt. 89,46
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
Zsolt. 89,47
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és [Zsolt. 79,5. 77,8.] ég a te haragod, mint a tűz?
Zsolt. 89,48
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az [Zsolt. 90,9. 10.] élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Zsolt. 89,49
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson [Zsid. 9,27. Zsolt. 49,11.] halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
Zsolt. 89,50
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél [vers 4. 36.] Dávidnak a te hűséges voltodra!
Zsolt. 89,51
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Zsolt. 89,52
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Zsolt. 89,53
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
