Zsolt. 9.
Zsolt. 9.
Az Isten hatalmáról és igazságáról.
Zsolt. 9,1
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; [2 Sám. 23,1.] Dávid zsoltára.
Zsolt. 9,2
Dicsérlek [Zsolt. 138,1. 2.] Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
Zsolt. 9,3
Örülök [Zsolt. 31,8. 9.] és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Zsolt. 9,4
Hogy az én [2 Sám. 22,1-51.] ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
Zsolt. 9,5
Hogy véghezvitted ítéletemet [Zsolt. 7,9. 12.] és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
Zsolt. 9,6
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Zsolt. 9,7
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Zsolt. 9,8
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette [Zsolt. 103,19.] el az ő székét.
Zsolt. 9,9
És ő megítéli a [1 Móz. 18,25. Zsolt. 96,13.] világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
Zsolt. 9,10
És lesz az Úr nyomorultak [Zsolt. 37,39. 46,2.] kővára, kővár a szükség idején.
Zsolt. 9,11
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert [Zsolt. 34,5. 6. 36,11.] nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Zsolt. 9,12
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; [1 Kir. 9,3. Zsolt. 76,3. 133,13. 14.] hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Zsolt. 9,13
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények [Zsolt. 34,18.] kiáltásáról.
Zsolt. 9,14
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Zsolt. 9,15
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Zsolt. 9,16
Besülyedtek [Zsolt. 16,17.] a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Zsolt. 9,17
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
Zsolt. 9,18
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
Zsolt. 9,19
Mert a szegény [Luk. 12,6. 7.] nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Zsolt. 9,20
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Zsolt. 9,21
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy [Zsolt. 10,18.] halandók ők! Szela.
