Zsolt. 10.
Zsolt. 10.
A szenvedők panasza és könyörgése.
Zsolt. 10,1
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl [Zsolt. 13,2.] el a szükség idején?
Zsolt. 10,2
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek [Zsolt. 7,16. Jób 18,7.] foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Zsolt. 10,3
Mert dicsekszik a gonosz az ő [5 Móz. 29,19. 20.] lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Zsolt. 10,4
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; [Zsolt. 14,1.] nincs Isten, ez minden gondolatja.
Zsolt. 10,5
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Zsolt. 10,6
Azt mondja szívében: Nem [Jel. 18,7. 8.] rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Zsolt. 10,7
Szája telve átkozódással, csalárdsággal [Róm. 3,13-17.] és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Zsolt. 10,8
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Zsolt. 10,9
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja [Zsolt. 37,32. 9,19.] a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Zsolt. 10,10
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Zsolt. 10,11
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett [Zsolt. 94,7.] Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Zsolt. 10,12
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Zsolt. 10,13
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Zsolt. 10,14
Te [Zsolt. 94,9. 10.] látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja [Zsolt. 68,6.] magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Zsolt. 10,15
Törd össze a gonosznak [Jób 38,15. Zsolt. 104,35.] karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Zsolt. 10,16
Az Úr király [Zsolt. 146,10.] mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek [3 Móz. 25,23.] az ő földjéről.
Zsolt. 10,17
A szegények [Zsolt. 65,3.] kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Zsolt. 10,18
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
