Zsolt. 8.
Zsolt. 8.
Dávid dicséri az Istennek az emberekhez való jókedvét.
Zsolt. 8,1
Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid [2 Sám. 23,1.] zsoltára.
Zsolt. 8,2
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész [Ésa. 6,3.] földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
Zsolt. 8,3
A csecsemők és csecsszopók szájával [Máté 21,16.] erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Zsolt. 8,4
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; [Zsolt. 102,26.] a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Zsolt. 8,5
Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? [Jób 7,17. Zsid. 2,6.] és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsolt. 8,6
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Zsolt. 8,7
Úrrá tetted őt [1 Kor. 15,27. Zsid. 2,5-8.] kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Zsolt. 8,8
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait [Jer. 27,6.] is;
Zsolt. 8,9
Az ég madarait és a tenger [1 Móz. 1,28. 29.] halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.
Zsolt. 8,10
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!
