Zsolt. 88.
Zsolt. 88.
A nehéz kisértések közé jutott ember könyörgése.
Zsolt. 88,1
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita [1 Krón. 15,19. 25,5.] Hémán tanítása.
Zsolt. 88,2
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Zsolt. 88,3
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Zsolt. 88,4
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, [Zsolt. 123,3. 4.] és életem a Seolig jutott.
Zsolt. 88,5
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Zsolt. 88,6
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Zsolt. 88,7
Mély sírba [Zsolt. 86,13. 141,7.] vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Zsolt. 88,8
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal [Zsolt. 42,8.] nyomtál engem. Szela.
Zsolt. 88,9
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Zsolt. 88,10
Szemem [Zsolt. 38,11.] megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád [Zsolt. 143,6.] terjengetem kezeimet.
Zsolt. 88,11
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Zsolt. 88,12
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a [Zsolt. 6,5.] pusztulás helyén?
Zsolt. 88,13
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zsolt. 88,14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és [Zsolt. 5,4.] jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Zsolt. 88,15
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Zsolt. 88,16
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Zsolt. 88,17
Általmentek rajtam a te búsulásaid; [Zsolt. 42,8.] a te szorongatásaid [vers 18. 19.] elemésztettek engem.
Zsolt. 88,18
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Zsolt. 88,19
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.
